Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

tott be az alperes ellen és már a büntetőeljárásban is meghallgatott igazságügyi könyvszakértő szakvéleményében foglaltak alapján 678 397 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A kereset indokai szerint Cs. I. és T. I. az alperes részéről bűncselekményeket követtek el, s ezáltal a felperesnek ilyen összegű kárt okoztak, amelyet az alperes megtéríteni köteles. A károkozásban a felperes alkalmazottja Cs. Á. is részt vett kisebb mértékben és bűncselekményt is elkövetett. Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy a kereseti követelés elévült, a felperes ugyanis az egyéves elévülési időn túl érvényesítette igényét. Az első fokú bíróság a kereset szerint marasztalta az alperest. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Ismételten hivatkozott a követelés elévülésére, minthogy a Ptk. 360. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltak csak a közvetlen károkozó személyre alkalmazhatók. Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint alapos. Annak eldöntése, hogy a felperes követelése elévült-e, a Ptk. 360. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmezésétől függ. A Ptk. 360. §-ának (2) bekezdése szerint az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy öt évnél rövidebb idő alatt nem évülhet el annak felelőssége, aki a kárt szándékosan vagy bűncselekménnyel közvetlenül maga okozta. A (3) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy a bűncselekménnyel okozott kárért való felelősség öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg az a bűntett, amelyet megvalósít, el nem évült. A károkozó magatartás miatt indított büntetőeljárás az elévülést megszakítja; az elévülés az eljárás jogerős befejezésével vagy megszüntetésével újból kezdődik. E két törvényi rendelkezés nemcsak helyileg, hanem tartalmilag is szorosan egymáshoz kapcsolódik, és mindkét rendelkezés a kárt szándékosan vagy bűncselekménnyel közvetlenül okozó személlyel szemben érvényesíthető igény elévülését szabályozza. A szóban forgó rendelkezések a büntetőeljárásnak az elévülést megszakító jogi hatása szempontjából is csak a bűncselekmény közvetlen elkövetőjére, vagyis a károkozó személyre vonatkoznak. A törvény ide vonatkozó miniszteri indokolása félreérthetetlenül emeli ki, hogy a Ptk. 360. §-a (2) bekezdésének szövege kifejezetten utal arra, hogy a szabály csupán a kár közvetlen okozójára alkalmazható, és a mögöttesen felelős személyt — a jelen esetben az alperest — kizárólag a speciális elévülési időn, azaz egy éven belül lehet felelősségre vonni. A Legfelsőbb Bíróság több más (pl. Pf. III. 20 743/1967., P. törv. III. 20 257/1967. stb.) határozatában is következetesen ezt az álláspontot foglalta el. A peres felek szocialista szervezetek, a felperes követelésének elévülési ideje tehát a Ptk. 324. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerint egy év. Az említett egy éves elévülési idő eltelte szempontjából annak van jelentősége, hogy a Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése értelmében az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A kártérítési követelés elévülése pedig a károsodás bekövetkeztével kezdődik [Ptk. 359. § (1) bek.]. A károsodás bekövetkeztének időpontja a jelen esetben 183