Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

telező kérelmére a bíróság végrehajtási lapot állított ki és ennek alapján 4020 Ft erejéig letiltották az adósnak a vállalattól járó munkabérét. A fizetési meghagyás ellen emelt törvényességi óvás alapos. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemből kitűnően az adós szocialista szervezet alkalmazottjaként okozta a kárt a hitelező motorkerékpárjában, éspedig nem szándékos bűncselekménnyel. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 41. sz. állásfoglalásának a) pontja szerint semmis az a megállapodás, amellyel az alkalmazott a munkakörében vagy hatáskörében harmadik személynek okozott kár megtérítését a Ptk. 348. §-ának (1) és (2) bekezdésében megállapított feltételek fennállása nélkül vállalta magára. E megállapodás semmissége folytán tehát a károsult hitelező közvetlenül az adóssal szemben kártérítési igényét nem érvényesíthette. A bíróságnak viszont a semmisséget a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése értelmében hivatalból kellett volna észlelnie. A járásbíróság akkor járt volna el helyesen, ha a fizetési meghagyás kibocsátása nélkül az ügy tárgyalására határnapot tűzött volna ki. Az új eljárásban a járásbíróságnak ennek megfelelően kell eljárnia és fel kell hívnia a hitelező figyelmét arra, hogy a Ptk. 348. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az adós munkáltatóját kell alperesként perbe vonnia, mert az adós ellen közvetlenül — a törvényes előfeltételek hiányában — nem fordulhat. (P. törv. I. 20 985/1971. sz., BH 1972/7. sz. 7130.) d) Felelősség olyan személyek károkozásáért, akiknek belátási képessége hiányzik vagy korlátozott 122. í. A Ptk. 352. §-ának alkalmazása körében a belátási képesség hiánya vagy fogyatékossága nem állapitható meg kizárólag azon az alapon, hogy a károkozó személyiség fejlődésében elmaradt, részleges értelmi károsodása van, sőt enyhe fokban gyengeelméjű és ezért cselekményei társadalomra veszélyességének felismerésében enyhe fokban korlátozott. A döntésnél vizsgálni kell a károkozó egész egyéniségét, életkörülményeit és egyéb megnyilvánulásait. II. A társadalmi tulajdonban szándékos bűncselekménnyel okozott kár megtérítése esetén nem lehet kármegosztás alapja az, hogy a károsult vállalatot az őrzési kötelezettség terén mulasztás terheli [Ptk. 340. § (1) bek., PK 36. sz.]. 1968. május 1-én az I., II. és III. r. alperesek gyermekei, az akkor 12 éves S. T. és a 16 éves S. E. (a IV. r. alperes), az ugyancsak 16 éves Sz. M. és a 15 éves C. I. együtt szórakoztak. Ennek során S. T. elmondta, hogy néhány nappal előbb belopózott a felperesi vállalat laboratóriumába, ahonnan C. I.-vel stopperórákat és kézi nagyítókat loptak, de láttak ott táskarádiót, fényképezőgépet és egy mikroszkópot is. Ezután a négy fiatalkorú 17 óra körül közös elhatározással az iroda* házban levő laboratóriumhoz ment, ahova az egyik mellékhelyiség ablakán keresztül S. T. bemászott és kinyitotta az udvarra nyíló egyik bejárati ajtót a benne levő kulccsal. A fiatalkorúak végigjárták az iro170