Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

ségében fuvarozott az alperes által végzett építkezéseknél. 1969. július 2-án az alperes által üzemeltetett betonkeverő rakodóputtonyából fel­csákányozott, megkötött betont kellett volna elszállítania. A felperes segédkezett P. I. és K. J. alperesi alkalmazottaknak a csákányozásban. Eközben P. I. előzetes jelzés nélkül megindította a betonkeverő gépet, a felperes az adagolóputtony és az azt vezető sín közé szorult, ennek következtében gerinctörést szenvedett. Ezzel a sérülésével 1970. feb­ruár végéig volt táppénzes betegállományban. Az ÉSZV mint munkál­tató megtérítette a felperesnek a táppénzes időben felmerült kereset­veszteségét. Erre figyelemmel a felperes a keresetében az egyéb kárai fejében 10 782 Ft, valamint 1969. november 1-től kezdődően havi 1633 Ft jára­dék megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 345. §-ában, vala­mint a 348. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg a 339. §-ának (1) bekez­désében foglaltak alapján. Az első fokú bíróság bizonyításfelvétel után az alperest az általa a per során a felperes részére kifizetett 3000 Ft-on felül 3393 Ft, vala­mint 1970. március 1-től 1971. július 2-ig terjedő időre havi 500 Ft já­radék fizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasí­totta. Az alperes teljes kártérítő felelősségét a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdé­sében foglaltak alapján állapította meg. A megítélt összegből 300 Ft az élelmezés-feljavítás, 391 Ft a kórházi látogatások, 800 Ft a lakóház­építkezésnél a felperes kiesett munkája pótlásának költsége. Az első fokú bíróság 5000 Ft-ot ítélt meg azon a címen, hogy az önmagával te­hetetlen felperest a felesége volt kénytelen hónapokon keresztül ápolni, aki emiatt nem vállalhatott munkát a mezőgazdasági termelőszövetke­zetnél. Az 500 Ft járadékot azért ítélte meg, mert a perben meghallgatott igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint a felperesnél némi mun­kaképességcsökkenés állott be és gépkocsivezetői munkakörét csak fo­kozott munkateljesítménnyel képes ellátni. Állapota feltehetően javulni fog. Ezért a bíróság csak a sérüléstől számított két évi időtartamra ítélte meg a járadékot. Az ítélet ellen a városi ügyészség fellebbezési óvást nyújtott be. A másodfokú bíróság végzésével hatályon kívül helyezte az első fokú ítéletet, a pert megszüntette és elrendelte az összes iratoknak megkül­dését az ÉSZV munkaügyi döntőbizottságához további eljárás végett, mert a felperes sérülése munkájával összefüggésben következett be; az abból származott kárért a vállalat a felelős, a munkaügyi vitában pe­dig — a magasabb vezetőállásúak kivételével — első fokon a vállalati munkaügyi döntőbizottság jár el. A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. A rendelke­zésre álló adatok szerint a felperes a saját vállalatával szemben csak a táppénzes időben felmerült keresetveszteség erejéig támasztott igényt az Mt. 62. §-ában foglaltak alapján. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy jogosult volt az alperessel szem­ben fellépni egyéb kárainak megtérítése végett a Ptk. 345. §-ában fog­laltak alapján. Nincs ugyanis olyan jogszabály, amely elzárná a dol­167

Next

/
Thumbnails
Contents