Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

109. A végrehajtási jog nem évül el, ha az egyes végrehajtási cselekmények között az elévülési időnél hosszabb idő telt él (Vht. 49—50 §, PKT 15/1970. sz.). (Miskolci Megyei Bíróság Pf. V. 21 021/1971. sz., BH 1972/6. sz. 7106. — L. 529. sorszám alatt.) 110. Egyetemleges adóstársaság esetén a végrehajtási jog elévülési idejének elteltét és az elévülés megszakadását külön-külön kell vizsgálni és megállapítani (Vht. 49—50. §, Ptk. 327. §, 337. §, PKT 15/ 1970. sz.). (Kecskeméti Megyei Bíróság Pf. III. 20 316/1971. sz., BH 1972/6. sz. 7105. — L. 530. sorszám alatt.) 2. FELELŐSSÉG SZERZŐDÉSEN KIVt'I OKOZOTT KÁROKÉRT a) A kártérítés általános szabályai 111. I. Felelősség partmenti ingatlanon álló fák jogtalan kivágásából keletkezett kárért (Ptk. 339. §). II. Parti ingatlan tulajdonjoga és a Vízügyi Törvényben biztosított használati jog [Ptk. 107. §, 1964. évi IV. tv. 17. §, 32/1964. (XII. 13.) Korm. sz. r. 52. §]. A járásbíróság az alperest a felperes ingatlanáról jogtalanul kivágott és elszállított fák értéke fejében 22 000 Ft kártérítés és kamatai, valamint 2678 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Ezt a döntést sérelmezte fellebbezésében az alperes és a kereset elutasítását kérte. Korábbi védekezésével egyezően arra hivatkozott, hogy a folyóvizek partmenti sávja 4 méter szélességben a mederhez tartozik és így állami tulajdonban áll. A kivágott perbeli fák ezen a távolságon belül álltak, ennélfogva azok nem tartoztak a felperes tulajdonába, következésképpen a felperes a fák kivágása és elvitele miatt kártérítést nem igényelhet. A támadás nem alapos. Az 1964. évi IV. tv. 17. §-énak (1) bekezdése értelmében állami tulajdonban csak a meder és az ott meghatározott egyéb képződmények vannak. Ennek a törvényhelynek rendelkezései tehát az alperesnek a parti ingatlan tulajdonjogára vonatkozó okfejtését nem támasztják alá. Ezzel szemben mind a Ptk. 107. §-a, mind az 1964. évi IV. tv. 20—23. §-ai a parti tulajdonos jogait, illetve kötelezettségeit szabályozzák, és a 32/1964. (XII. 13.) Korm. sz. rendeletnek az utóbbi törvényhelyhez fűződő 52. §-a is csak használati jogot biztosít a vízügyi szerveknek az ott meghatározott partmenti sávra. Ez azonban nem azonos a tulajdonjoggal, miért is az alperesnek a tulajdonjoggal kapcsolatos érvelése megalapozatlan. Egyebekben pedig megnyugtatóan bizonyítást nyert, hogy a terület, ahonnan az alperes a perbeli fákat kivágta, a felperes tulajdona, és a kivágott fák is a felperes tulajdonai voltak. Ezt a megállapítást támasztják alá az alperes által a fellebbezési 159