Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

azonban beszámítani kérte a felperessel szemben különböző perekben perköltség címén megítélt követeléseit. Az első fokú bíróság az alperest 1375 Ft fizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a marasztalási Összeget 6545 Ft-ra felemelte. A Legfelsőbb Bíróság az első és másodfokú bíróságnak a keresetet elutasító ítéleti rendelkezéseit megalapozatlanság címén hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. E körben a bíróság feladataként jelölte meg többek között a kamatveszteség és a költözködési költség tekintetében a tényállás tisztázását. A bizonyítási eljárás lefolytatása után az első fokú bíróság a felperesnek a már jogerősen megítélt összeget meghaladó keresetét elutasította. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest további 1199 Ft megfizetésére kötelezte a felperes javára. A felperesnek a kamatveszteség címén támasztott követelését csak részben találta alaposnak. A munkaközösségi tag által készített szerződéssel kapcsolatban ugyanis csak 35 000 Ft kifizetése történt, s az alperes csak az ez utáni kamatveszteségért felelős. A 35 000 Ft egy évi kamata 1750 Ft-ot tesz ki, ezt azonban a megyei bíróság 1200 Ft-tal csökkentette azon az alapon, hogy a felperes egy évig a házban lakott, és ezért őt havi 100 Ft lakáshasználati díj terheli. Ugyancsak a felperes ottlakására számolta el a felperes által kifizetett 170 Ft házadót. Megítélt továbbá a felperes költözködési költségeiből 200 Ft-ot, a felperes után járási költségeiből pedig 374 Ft útiköltséget és keresetveszteség címén 175 Ft-ot. A másodfokú bíróság ítéletének a kamatveszteség tekintetében az 1200 Ft, továbbá a 170 Ft összegű házadó elszámolására, valamint a költözködési költségekre vonatkozó rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes egy évet meghaladó időtartamon át lakott a megvásárolt ingatlanban. Az ezért járó használati díj azonban legfeljebb a tulajdonost illetheti meg. Az alperes javára ilyen címen követelés nem ítélhető meg, illetve a felperes javára megítélt összeg ilyen alapon nem csökkenthető. A beszámítás előfeltétele a Ptk. 297. §-ának (1) bekezdéséből kitűnően az, hogy az ellenkövetelés a kötelezettet illesse meg a jogosulttal szemben. Ez a feltétel az adott esetben hiányzik, a lakáshasználatból kifolyólag esetleg érvényesíthető követelés nem az alperest illeti meg. Ezekből következik, hogy az 1200 Ft-nak a kamatveszteségben jelentkező kár címén a felperes javára megítélt összegből való levonására nem volt lehetőség. Ugyanez vonatkozik a 170 Ft házadóra is, amelyet nem vitásan a felperes fizetett ki, és amely éppen ezért a felperes oldalán jelentkezik kárként. Ez az összeg sem illeti meg az alperest. Megalapozatlan továbbá a jogerős ítélet a költözködési költségekkel kapcsolatban is. A felperes ugyanis becsatolta a fuvarosok igazolásait, amelyek szerint a felperes a költözködésével kapcsolatosan 400 Ft-ot, 146