Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

tékes hatóság nem hagyná jóvá a szerződést, akkor az eladók az elutasítástól számított 30 napon belül kötelesek a vételárat visszafizetni. Az államigazgatási jóváhagyás 1970. január 6-án megtörtént. Az 1962. december 28-án kelt második adásvételi szerződéssel a felperesek eladtak a fenti ingatlanukból 1 kat. hold területet M. M. I. r. alperes vevőnek 4000 Ft vételárért. Ez a szerződés is tartalmazza, hogy a vevő nyomban kifizette a vételárat és azt is, hogy a szerződés államigazgatási jóváhagyással válik joghatályossá, amennyiben pedig ez a jóváhagyás nem történnék meg, akkor az elutasítást követően 30 nap alatt tartoznak az eladók a vételárat visszafizetni. Az államigazgatási jóváhagyás 1969. augusztus 2-án megtörtént. Az 1962. december 28-án kelt harmadik adásvételi szerződéssel a felperesek eladtak a fent megjelölt ingatlanukból 1 kat. hold 167 négyszögöl területet K. F. II. r. alperes vevőnek 4000 Ft vételárért. A szerződés szerint a vevő a vételárat nyomban kifizette, a szerződés csak az államigazgatási jóváhagyással válik joghatályossá, és a jóváhagyás megtagadása, illetve elutasítása esetében az eladók 30 nap alatt kötelesek visszafizetni a vételárat. A vevő 1962. december 28-án lép birtokba. Az államigazgatási jóváhagyás 1969. július 25-én megtörtént. Az alperesek 1962. óta megszakítás nélkül használták és birtokolták az ingatlan 5/6 részét, ugyanis időközben az eladóként nem szerepelt és Vö részben tulajdonostárs E. B. és az alperesek között per volt folyamatban, és annak eredményéhez képest E. B. az egész 2 kat. hold 167 négyszögöl területű ingatlan hatodrészének birtokába és használatába került. A felperesek az 1969. április 24-én benyújtott keresetlevelükben mindhárom adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását és az alpereseknek arra való kötelezését kérték, hogy az ingatlant, illetőleg annak 5/6 részét bocsássák a birtokukba. A felperesek egyúttal elvont hasznot is követeltek az alperesektől. Az első fokú bíróság a felperesek keresetét elutasította és azt azzal indokolta, hogy az illetékes államigazgatási hatóság jóváhagyását az alperesek utólag megszerezték, a vételárat kifizették, az adásvételi ügylet tehát joghatályos. A másodfokú bíróság közbenső ítéletével megváltoztatta az első fokú bíróság ítéletét, mindhárom szerződést érvénytelennek nyilvánította, és az első fokú bíróságot az eredeti állapot visszaállítása vonatkozásában megfelelő határozat hozatalára utasította. Ítéletének indokolása szerint az I. r. felperes — eladótársai nevében is — 1969. február 12-én levelet intézett az I. r. alpereshez, melyben az alperest felhívta, hogy az „adásvétel hatósági jóváhagyását" nyolc napon belül intézze el, majd ezt követően további nyolc nap alatt a „telekkönyvi átírást". Ennek azonban a kitűzött határidő alatt nem tett eleget. Ezért e határidő után az I. r. felperes újabb levélben közölte az I. r. alperessel, hogy az ingatlant tekintse idegen területnek, majd utóbb levélben valamennyi felperes tudatta az I. r. alperessel, hogy az ingatlant birtokba veszik, Ehhez képest a felperesek a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint kötöttségüktől szabadultak és elállási jogukat a Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése alapján joghatályosan gyakorolták. 135