Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

A felperes a keresetében az elszámolásra vonatkozóan létesített megállapodást (egyezséget) megtévesztés címén megtámadta és az általa készített elszámolás alapján az alperest 436 974 Ft megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperessel véglegesen elszámolt s tagadta azt, hogy a felperest az elszámolással kapcsolatban tévedésbe ejtette. Az első fokú bíróság a felek jogi képviselőinek meghallgatása, valamint az általuk becsatolt okiratok megtekintése után hozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja szerint az egyezség kapcsán a megtévesztésre alapított megtámadási lehetőség eleve kizárt, mert az egyezség tervezetét a peres felek képzett szakemberei készítették el előzetes tárgyalások, valamint a fennálló tények és adatok megvizsgálása alapján, ezeket a felperes ellenőrizte, és a felperesnek megvolt minden lehetősége ahhoz, hogy a megtévesztést megakadályozza. Az egyezséggel kapcsolatban legfeljebb a tévedés jöhetne szóba, a Ptk. 240. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján azonban ezt sem lehet figyelembe venni. A felperes keresete ennélfogva alaptalan. Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. A tényállás felderítetlenségét sérelmezte, egyben megjelölte az elszámolást érintő azokat a tételeket, amelyek álláspontja szerint tévesek és amelyeknek elfogadására csupán azért került sor, mert az alperes felszámítását a felperes ellenőrzés nélkül elfogadta. A legfőbb ügyész képviselője a fellebbezési tárgyaláson az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását indítványozta. A felperes fellebbezése az alábbiak szerint alapos. A Ptk. 210. §-ának (4) bekezdése szerint megtévesztés címén az a fél támadhatja meg a szerződést, ákit a másik fél megtévesztéssel vett rá a szerződési nyilatkozat megtételére. Téves az első fokú bíróságnak az a jogi álláspontja, mely szerint az adott esetben azért nem lehet szó megtévesztésről, mivel a felperes ellenőrizhette az alperes által közölt adatokat és megakadályozhatta az alperest a megtévesztésben. A megtévesztés fogalma szerint olyan tévedést tételez fel, amelyet a másik fél szándékosan idézett elő. A megtévesztés megállapítását nem zárja ki az a körülmény, hogy a megtévesztésre hivatkozó fél az elszámolásra vonatkozó tételeket ellenőrizhette. Annak elbírálásához, hogy a felek elszámolását magában foglaló megállapodásnak a felperes részéről történt elfogadása tévedésen alapult-e, illetőleg, hogy az elszámolásra vonatkozó szerződés megkötésénél a felperes tévedésben volt-e, elsősorban annak megállapítása szükséges, vajon a megállapodás alapjául szolgáló elszámolás helyes-e, azaz a való tényeknek megfelel-e. Ennek érdekében a bíróságnak a felek elszámolását ellenőriznie kell és meg kell állapítania, hogy az reális adatokon alapul-e. Ez azonban olyan különleges szakértelmet kíván, amelylyel a bíróság nem rendelkezik, s ezért a Pp. 177. §-ában foglaltakhoz 133