Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

sem a szövegben az „eladom-megveszem" vagy hasonló kifejezések használata. Elegendő, ha az okirat egész tartalmából felismerhető, hogy a felek szerződési akarata ingatlan tulajdonjogának vételár ellenében történő átruházására irányult. Érvényesek tehát ebből a szempontból azok az adásvételi szerződések, amelyeket „Nyugta", — „Elismervény", — „Kötvény" stb. címmel a jogban járatlan személyek készítenek, fel­téve hogy az előbbiekben tárgyalt tartalmi követelményeiknek megfe­lelnek. e) A Ptk. 386. §-a ingatlanok cseréje esetén a Ptk. 365—385. §-ait rendeli alkalmazni, a szerződést tehát ingatlanok cseréje esetén is írásba kell foglalni. A Ptk. 579. §-ának (2) bekezdése ingatlan ajándé­kozásának érvényességét köti a szerződés írásbafoglalásához, az 586. § (2) bekezdése pedig az okirati kényszert a tartási szerződéseknél álta­lában, tehát az ingatlanok tekintetében is előírja. A Ptk. e rendelkezéseiből félreérthetetlenül tűnik ki a törvényhozó­nak az a szándéka, hogy az ingatlan tulajdonjogát átruházó szerződések a forgalom fokozottabb biztonsága, a telekkönyvi nyilvántartás zavar­talansága és megbízhatósága érdekében és a kellően meg nem fontolt ingatlanelidegenítések megakadályozása céljából írásba foglaltassanak. A törvény ismertetett rendelkezéseiben megnyilvánuló szabályozás­nak általános jellegű érvényét juttatja kifejezésre a fenti I—V. pontok szövegezése, amikor az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződéseket említ, illetőleg a szerződések elemeként határozza meg az ellenszolgáltatásnak vagy az átruházás ingyenességének a megjelölését. Ebből következik, hogy az I—V. pontban foglaltak értelemszerűen al­kalmazandók nemcsak a forgalmi ügyletek alaptípusaként jelentkező adásvételi szerződésre, hanem a Ptk. nevesített szerződései körén (csereszerződés, ajándékozási szerződés, tartási, valamint életjáradéki szerződés stb.) kívül minden olyan szerződésre, amely ingatlan tulajdon­jogának átruházására irányul. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy ennek az elvi döntésnek nem tárgya annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az ingatlan átruhá­zása fejében vállalt tartási kötelezettségnél a szerződés írásbafoglalá­sának hiányát pótolja-e a tartásnak huzamosabb időn át tartandó telje­sítése. f) Az a szerződés, amelyet a felek nem foglaltak írásba, vagy amely — bár írásbafoglalása megtörtént — nem tartalmazza az I. pontban felsorolt elemeket, a Ptk. 217. §-a (1) bekezdésének rendelkezése foly­tán semmis. Kérdéses lehet azonban, hogy az írásbafoglalt szerződésnek érvényes­ségi kelléke-e azoknak a kikötéseknek írásbafoglalása, amelyeket a tör­vény nem, de a felek vagy bármelyikük lényegesnek tekint. Nem kétséges, hogy a Ptk. 207. §-ának (2) bekezdésében foglalt sza­bályozás folytán a szerződés a felek között csak akkor jön létre, ha — egyebek között — a bármelyikük által lényegesnek tartott kérdésben is megállapodnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen kérdésben létrejött megállapodást feltétlenül bele is kell foglalni az okiratba. En­nek az álláspontnak a helyessége kitűnik a Ptk. 207. §-a (2) bekezdése és a Ptk. 218. §-a (1) bekezdés szövegének összevetéséből. A Ptk. 207. 127

Next

/
Thumbnails
Contents