Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

nagy értékkülönbség esetén az aránytalanságot a szerződés megfelelő módosításával megszüntesse és a szerződést hatályában fenntarthassa. A Ptk. 237. §-a (1) bekezdésének rendelkezése parancsoló, ami azt jelenti, hogy érvénytelen szerződés esetén a bíróságnak hivatalból, a felek kérelmeire tekintet nélkül kell az eredeti állapot visszaállítása felől rendelkeznie (7. sz. irányelv 4. pont). Ha pedig az eredeti állapot visszaállítására a bíróság a felek erre irányuló kérelme nélkül is jogosult, illetőleg köteles, ugyanilyen módon kell állást foglalni abban a kérdésben is, hogy indokolt-e a szerződésnek a Ptk. 201. §-a (2) bekezdése szerinti bírói módosítása. A jelen perben azonban a felek egyező nyilatkozatához képest ebben a kérdésben a bíróságnak nem kellett rendelkeznie. Viszont téves és így törvénysértő a másodfokú bíróságnak az az eljárása, hogy a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása tárgyában a rendelkezést mellőzte azzal az indokolással, hogy az alperesek erre irányuló viszontkeresetet nem emeltek. Viszontkereset emelésére ugyanis nem volt szükség. Bár az adott esetben az érdemi döntést nem érinti, de téves a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában foglalt az az álláspont is, hogy az alperesek a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontjára tekintettel a megtámadási joguk érvényesítésével azért sem késtek el, mert a teljes vételárat még nem fizették meg. Ha ugyanis a megtámadásra jogosult részletekben teljesít, a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdésében meghatározott egyéves megtámadási határidő folyása a (2) bekezdés c) pontja szerinti esetben az első részlet teljesítésével megkezdődik (BH. 4239. sz.). Minthogy pedig az alperesek a vételár első részletét a szerződéskötés napján, 1967. április 8-án fizették ki, a részükre nyitva álló egyéves megtámadási határidő még a keresetlevél beadása előtt, 1968. április 8-án lejárt. így a megtámadási jogukat már csak kifogás útján érvényesíthették [Ptk. 236. § (3) bek.]. A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése azt az esetet szabályozza, amikor a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség. Azt, hogy milyen mértékű értékkülönbséget kell feltűnően nagynak tekinteni, a törvény nem határozza meg. Ezt ugyanis esetenként, az eset összes körülményeinek mérlegelése alapján kell eldönteni. Téves tehát a másodfokú bíróságnak az a megállapítása is, hogy a bírói gyakorlat a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése szerinti feltűnően nagy értékkülönbséget a 30 százalékot meghaladó különbség esetén állapítja meg. A perbeli adásvételi szerződés nem semmis, így téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja is, amely szerint a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére tekintettel minősítette azt érvénytelennek, holott a perbeli szerződés az alperesek megtámadása következtében a Ptk. 235. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján érvénytelen. (P. törv. I. 20 736/1971. sz., BH 1972/6. sz. 7098.) 123