Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

bíróságnak ezen alapuló az a döntése is, amellyel a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben elutasította. A tényállásból kitűnően a II. r. alperes tulajdonában álló volt istálló bérlője az ajtók elhelyezése idején az I. r. alperes volt, bérleti joga alapján ez a helyiség az ő rendelkezése alatt állott, tehát abban ő volt jogosult ingóságokat elhelyezni. A II. r. alperesnek mint bérbeadónak a helyiség használatához nem volt joga, abban semmit sem helyezhetett el. Ettől eltekintve azonban már csak azért sem vállalta, illetőleg vállalhatta az ajtók elhelyezését, mert erre az I. r. alperes őt nem kérte, sőt még csak azt sem közölte vele, hogy az ajtókat milyen célból szállította oda és hogy azoknak ki a tulajdonosa. Téves tehát a másodfokú bíróságnak az az álláspontja is, hogy a felperes és a II. r. alperes között letéti jogviszony állott fenn. Ennek következtében téves az ezzel kapcsolatos további jogi okfejtése is. A II. r. alperes azonban azzal a ténnyel, hogy az I. r. alperes a bérleti jogviszonyának megszűnésekor az ajtókat visszahagyta, azoknak felelős őrzője lett [Ptk. 196. § (1) bek.]. Ebben a minőségben megillette ugyan őt az ajtók értékesítésének, illetőleg felhasználásának joga [Ptk. 197. § (1) bek.], mert a felperes az ajtókat többszöri felszólítás után sem szállította el. A II. r. alperes élt is ezzel a jogával, mert az ajtókat a III. r. alperesnek ajándékozta. A Ptk. 197. §-ának (3) bekezdése szerint azonban az értékesítésből befolyt összeg, illetőleg a felhasznált dolog értéke a jogosultat illeti meg. A felperes igénye tehát ennek erejéig a II. r. alperessel szemben is alapos, az első fokú bíróságnak a keresetet vele szemben elutasító döntése pedig jogszabályt sért. Végül a másodfokú bíróság tévesen kötelezte a felperest a II. és III. r. alperes javára fellebbezési eljárási költség megfizetésére, mert velük szemben az ítélet fellebbezés hiányában már első fokon jogerőre emelkedett. Az új eljárásban tisztázni kell, hogy az ajtók milyen értéket képviseltek az I. r. alpereshez kerülésük idején, illetőleg ugyanaz volt-e az értékük akkor is, amikor a II. r. alperes vette át megőrzésüket. Az így kiegészített tényállás alapján lehet megalapozottan dönteni arról, hogy az I. és II. r. alperes milyen összeget kötelesek megfizetni a felperesnek. Ennek az összegnek a meghatározásánál azonban figyelembe kell venni, hogy van-e megalapozott igénye az ajtók megőrzésével kapcsolatban az I. és II. r. alperesnek a felperessel szemben, és e tekintetben őket jogaik helyes gyakorlása érdekében megfelelően tájékoztatni is kell (Pp. 3. §). (P. törv. I. 20 205/1970. sz., BH 1971/7. sz. 6808.) 115