Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

megőrzi. A letéteményes felelős az abból eredő kárért, hogy a dolog őrzésével egyoldalúan felhagy s arról a letevőt nem is értesíti [Ptk. 462. § (1) bek., 463. § (1) bek., 464. § (2) bek.]. A felperes 1966. július 3-án 4 db ajtót tokkal együtt B.-re szállított, hogy azokat az ott épülő nyaralójába beépítse. Az építkezés még nem haladt odáig, hogy az ajtókat az épületbe be lehetett volna építeni, ezért a felperes megkérte az általa már korábban ismert I. r. alperest arra, hogy az ajtókat valahol helyezze el. A II. r. alperes b.-i ingatlanán volt egy használaton kívül álló istállóépület. Az I. r. alperes ezt már korábban raktározás céljára bérbe vette a II. r. alperestől havi 150 Ft-ért. Az I. r. alperes cementet tárolt az istálló-épületben és ide szállította a felperes ajtóit is. Nem közölte a felperessel, hogy az ajtókat hol helyezte el és a II. r. alperesnek sem mondta, hogy az ajtók tulajdonosa a felperes. Az I. r. alperes később a cementjét a bérelt istállóból elszállította, a felperes ajtóit azonban otthagyta anélkül, hogy azokra vonatkozóan a II. r. alperessel bármit is közölt volna. Az istálló bérleti díját sem fizette tovább. A II. r. alperes 1966. december 1-én az istállót ugyancsak raktározás céljaira a Művészeti Alap részére adta bérbe havi 200 Ft-ért, és ez a bérleti jogviszony 1967. július 31-ig állt fenn. A II. r. alperes csak 1967. őszén érdeklődött az I. r. alperesnél, hogy mi lesz az ajtók sorsa és ki a tulajdonosuk. így tudta meg, hogy az ajtók tulajdonosa a felperes. Ezért az 1967. november 21-én postára adott ajánlott levelében felhívta a felperest, hogy az ajtókat szállítsa el és fizessen meg neki 16 hónapra havi 150 Ft bérleti díjat. Közölte azt is, hogy ha nem intézkedik, az ajtókat nem őrzi tovább, hanem áruba bocsátja. Ezt a felhívást 1968. március 5-én és június 27-én megismételte. A felperes csak a II. r. alperes első felhívásából tudta meg, hogy az ajtók kinél vannak, de mivel csak az I. r. alperessel tartotta magát jogviszonyban állónak, a felhívás után is csak az I. r. alpereshez fordult és az ő intézkedését kérte, egyidejűleg pedig még 200 Ft-ot is küldött részére, hogy az ajtókat a II. r. alperestől elszállítsa. Erre a levélre az I. r. alperes csak 1968. január 23-án, lényeges késedelemmel válaszolt, közölte, hogy a saját házában az ajtókat nem tudta elhelyezni, de megnyugtatta a felperest, hogy az ajtók jó helyen vannak. Az ügyben azonban semmi egyéb intézkedést nem tett, azzal nem törődött. Ilyen előzmények után a II. r. alperes az ajtókat 1968 nyarán unokaöccsének, a III. r. alperesnek ajándékozta, aki azokat beépítette. A felperes a keresetében az I. r. alperest az aj tök kiadására vagy azok ellenértéke fejében 3388 Ft megfizetésére kérte kötelezni. A per során keresetét a II. és III. r. alperesre is kiterjesztette. A járásbíróság ítéletével az I. r. alperest 3388 Ft, valamint 500 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, a II. és III. r. alperessel szemben pedig a keresetet elutasította. Az ítélet ellen csak az I. r. alperes fellebbezett. Az ítéletnek a kere113