Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

Az adásvételi szerződés alapján a járásbíróság mint telekkönyvi hatóság végzésével elrendelte a tulajdonjog bejegyzését az I. r. alperes, a holtig tartó haszonélvezeti jog bejegyzését pedig a felperesek javára. A telekkönyvi bejegyzést elrendelő végzést azonban a telekkönyvi hatóság hiányosan és tévesen foganatosította, a tulajdonjogot ugyanis bejegyezte az I. r. alperes javára, elmulasztotta azonban a holtig tartó haszonélvezeti jog bejegyzését, azaz a telekkönyvi betétbe való bevezetését a felperesek javára. A felpereseknek a telekkönyvi bejegyzést elrendelő végzést szabályszerűen kézbesítették, ebből azonban a felperesek nem tudhatták, hogy a végzést hiányosan foganatosították. Ellenkezőleg: alaposan bízhattak abban, hogy haszonélvezeti joguk telekkönyvi bejegyzése, illetőleg ennek a telekkönyvi betétbe való bevezetése is megtörtént. A felperesek a haszonélvezeti joguk alapján birtokba is vették a telket, azon kutat létesítettek és a telekre jelentősebb mennyiségű építési anyagot is szállítottak. Az I. r. alperes 1968 tavaszán el akarta adni a telket, evégből telekkönyvi szemlét kért a telekkönyvi hatóságtól. Ebben a felperesek javára szóló haszonélvezeti jog nem volt feltüntetve. Ilyen előzmények után az I. r. alperes az 1968. március 13-án kelt adásvételi szerződéssel eladta a telket a II. r. alperesnek 4900 Ft vételárért. Ezután pedig az alperesek külön-külön írt levélben felszólították a felpereseket, hogy az ingatlan használatával hagyjanak fel. A felperesek ezt birtokháborításként panaszolták. A járásbíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesek az ingatlan vonatkozásában a felpereseket a holtig tartó haszonélvezeti joguk folytán jogszerűen megillető birtoklásban megháborították, ezért az alpereseket a további birtokháborítástól eltiltotta és őket 400 Ft perköltség megfizetésére is kötelezte. Az első fokú bíróság ítéletének indokolásában kiemelte, hogy az I. r. alperes az ingatlan eladása alkalmával nyilvánvalóan tudta, hogy annak idején a felperesek javára holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosított az ingatlanon, tehát ha a haszonélvezeti jog telekkönyvi bejegyzése (a telekkönyvi betétbe való bevezetése) nem is történt meg, akkor is rosszhiszeműen járt el a felperesekkel szemben. A II. r. alperes pedig éppen az I. r. alperes közléséből is tudta azt, hogy az ingatlant az I. r. alperes szülei — a felperesek — használják, tehát módjában lett volna a felpereseket megkérdezni a szerződés megkötése előtt, hogy milyen jogcímen alapul a használatuk. A megyei bíróság ítéletével az első fokú bíróság ítéletét — az alperesek fellebbezése folytán — megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában utalt a Ptk. 156. §-ának (1) bekezdésére. Eszerint ingatlanra vonatkozóan szerződés alapján haszonélvezet azzal keletkezik, hogy a haszonélvezeti jogot a telekkönyvbe bejegyzik. Az adott esetben azonban ez nem történt meg. Amikor tehát a II. r. alperes az adásvételi szerződést az I. r. alperessel megkötötte, a telekkönyvben bízva vásárolta meg az ingatlant. Utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy a szerződés megkötésének időpontjában 110