Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

dóan pedig a keresetet elutasította. K. J. szakértő újabb meghallgatása és az illetékes építésügyi hatóság véleményének beszerzése után tényként állapította meg, hogy a perbeli telek továbbra is alkalmas házhelynek, de azok az előírások, amelyek szerint a lakóház a telek felett átlósan áthúzódó vezetéktől csak meghatározott távolságra építhető fel, bizonyos korlátozottságot jelentenek. A 3/1967. (VI. 6.) NIM számú rendelet 7. és 8. §-ában a föld feletti magasfeszültségű vezetékek biztonsági övezetében előírt tilalmak és korlátozások lényegesek az ingatlan kerti, illetőleg mezőgazdasági hasznosítása szempontjából, és ez a biztonsági övezet az adott esetben a perbeli telken az ingatlan teljes hosszában mintegy 5 m széles területet jelent. A perbeli ingatlan a vezeték létesítése előtt e korlátozásoktól mentesen hasznosítható házhely volt, amelynek terjedelme megközelíti a községben szokásos házhely nagyságot és ezért alkalmas kerti, illetőleg mezőgazdasági művelésre is. A vezeték létesítése kisebb mértékben korlátozza a beépíthetőséget, nagyobb mértékben érinti hátrányosan a telek kerti, illetőleg mezőgazdasági művelését. Ezek a korlátozások szükségszerűen csökkentőén hatnak az ingatlan forgalmi értékére. A vezeték létesítésével tehát a felperes ingatlanában értékcsökkenés következett be. Az ingatlan forgalmi értéke a szakértő, valamint a községi tanács vb elnökének átirata szerint — a magasfeszültségű vezeték létesítésével járó korlátozások nélkül — négyszögölenként 20 Ft, összesen 12 000 Ft volt. Az első fokú bíróság a szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a távvezeték létesítésével járó korlátozások miatt az ingatlan eredeti értéke 40%-kal csökkent. Ennek megfelelően 4800 Ft értékveszteségnek kártalanításként történő megfizetésére kötelezte az alperest. A megyei bíróság az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán felülbírálta az ügyet, az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság a villamos energia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló 1962. évi IV. tv. (a továbbiakban: VET) 9. §-ának (3) bekezdésére utalással a vezetékjog ingyenességének tulajdonított döntő jelentőséget. A VET 10. §-ának (1) bekezdése pedig feljogosítja a villamosmű üzembentartóját, hogy a vezetékjog alapján a vezeték mentén levő fákat, bokrokat stb. saját költségén eltávolíthassa, ha azt a vezeték és tartozékainak elhelyezése, karbantartása, javítása, felújítása és az üzemzavarok megakadályozása szükségessé teszi. A villamosmű üzembentartója a vezetékjog alapján többek között tartószerkezetet létesíthet, amelynek egy-egy oszlopa által elfoglalt terület 5 négyzetméter lehet [40/1962. (XI. 11.) Korm. sz. r. 32. §, 31. § (1) bek.]. A jogszabály tehát minden esetben kiemeli azokat az ingatlanhasználatot korlátozó cselekményeket, amelyeket a tulajdonos a vezetékjog alapján tűrni tartozik. Ezért nyilvánvaló, hogy az ingyenes vezetékjogon nemcsak a villamos vezeték átvezetésének puszta tényét, hanem azokat a további tényeket és cselekményeket is érteni kell, amelyek a vezetékkel az előbbiekben vázolt kapcsolatban vannak. Ide tartozik a 3/1967. (VI. 6.) NIM sz. rendeletben körvonalazott biztonsági övezet létesítésének tűrése is. A jelen esetben az alperes a vezeték106