Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

vetítő díj megfizetésének kötelezettsége alól [1965. évi 15. sz. tvr. 7. §, 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 6. §]. A felperesi földművesszövetkezet az 1966. május 25-én kelt adásvételi szerződéssel megvette a perbeli házasingatlant 52 000 Ft vételárért. A szerződést a felperes felügyeleti szerve, a MÉSZÖV is jóváhagyta. Az adásvételi szerződés megkötése előtt a megyei tanács vb. igazgatási osztálya határozatával engedélyezte, hogy a felperes a szabadrendelkezésű házingatlan egy lakószobáját a házingatlanban már működő földművesszövetkezeti bolt bővítése céljára felhasználhassa. A határozat indokolása szerint a meglevő bolt elhelyezése szűk és korszerűtlen, és az ingatlan vételéhez és átalakításához szükséges fedezet biztosítva van. A felperes az alperesi ingatlanközvetítő vállalatnak 120 Ft becslési díjat, ezenkívül a vétel utáni 3% közvetítési díjat, éspedig 1440 Ft-ot kifizetett. A felperes a keresetében azt adta elő, hogy az 1440 Ft közvetítői díj az alperesnek nem jár, azzal alaptalanul gazdagodott. Miután ezt az öszszeget felhívásra sem volt hajlandó visszafizetni, ezért az alperest 1440 Ft megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Utalt arra, hogy az adásvételi szerződésből nem tűnik ki az ingatlanszerzés közérdekű volta, és azt a felperes egyéb módon sem igazolta. Azt sem igazolta, hogy az ingatlant építkezés céljára vásárolta. A járásbíróság ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy fizessen 15 nap alatt a felperesnek 1440 Ft-ot és térítsen meg 84 Ft illetéket. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a Pp. 23/A. §-a alapján az ügyet másodfokú elbírálásra a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta. Az alperes fellebbezése alapos. Az alperesi fellebbezés alapján a Legfelsőbb Bíróságnak a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 6. §-ában, valamint az 1965. évi 15. sz. tvr. 7. §-ának (2), (3) és (4) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket kellett értelmeznie. Közelebbről állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy az említett rendelkezések szempontjából mit kell az építés kifejezésen érteni. Az 1965. évi 15. sz. tvr. 7. §-ának (1) bekezdése arra az esetre tartalmaz rendelkezést, amikor az állam részére lehet közérdekű célból az ingatlant kisajátítani. E rendelkezés szerint kisajátításra kerülhet sor különböző létesítmények elhelyezése végett is. Ezzel szemben a Tvr. 7. §-ának (2), (3) és (4) bekezdése szerint társadalmi szervezet, szövetkezet, mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezet részére csak meghatározott létesítmények és székház építése céljára lehet kisajátítást elrendelni. A Tvr. 7. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy „szövetkezet részére — a (4) bekezdésben foglalt szövetkezetek (mezőgazdasági és halászati) kivételével — ingatlant lehet kisajátítani ipari, szolgáltató vagy kereskedelmi tevékenységnek ellátásához szükséges létesítmény, továbbá székház építése céljára". A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 6. §-a akként rendelkezik, hogy „a Tvr. 7. §-ában meghatározott közérdekű célokra történő ingatlanvásárlás esetében az állami ingatlanközvetítő szerv csak az ingatlan 91