Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

Az eladók a szerződésben ennek a szolgalmi jognak a telekkönyvben történő bejegyzéséhez is hozzájárultak. Az alperes és felesége tulajdonjogának a telekkönyvbe való bejegyzése megtörtént, a kútszolgalmi jog bejegyzése azonban elmaradt. Ennek ellenére az alperes a kutat ténylegesen és folyamatosan használta. Utóbb, az 1964. március 20-án kelt szerződéssel kiskorú K. R. és K. G. az 1127/1. és 1127/2. hrsz. ingatlanokat a felpereseknek eladták. Bár a szerződés az 1127/1. hrsz. ingatlant terhelő kútszolgalmi jogról nem tett említést, a felperesek erről tudtak, és a kutat az alperes és felesége a felperesek tulajdonszerzését követően is éveken át tovább használta. A felperesek 1967. június 9-től kezdődően az alperest megakadályozták a kút használatában. Arra hivatkoztak, hogy az alperes korábban csak a szívességük alapján használhatta a kutat, ezt a szívességi használatot a jövőben megvonják tőle. Az alperes birtokháborítást sérelmezett. Az illetékes szakigazgatási szerv a felperesek terhére a kúthasználat megakadályozásával kapcsolatban a birtokháborítást megállapította, és a felpereseket e magatartás folytatásától eltiltotta. A felperesek a keresetükben ennek az államigazgatási határozatnak a megváltoztatását és annak megállapítását kérték, hogy az alperes vízmerítési szolgalmat nem szerzett, s így annak gyakorlására nem jogosult. Az alperes a kereset elutasítását kérte, egyben viszontkeresetet támasztott, és ebben a felpereseket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy a kérdéses kutat használhassa, továbbá a felpereseknek a kútszolgalmi jog telekkönyvi bejegyzésére alkalmas okirat kiadására való kötelezése iránt terjesztett elő kérelmet. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, ugyanakkor a viszontkeresetet alaposnak találta, és annak értelmében rendelkezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperesek keresetének adott helyt, míg az alperes viszontkeresetét elutasította. A másodfokú bíróság a Ptk. 156. §-ának (1) bekezdésében és a Ptk. 165. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre hivatkozott,, amelyek szerint a telki szolgalom szerződés alapján azzal keletkezik, hogy azt a telekkönyvbe bejegyzik. Mivel pedig az alperes kútszolgalmi joga a telekkönyvbe nem lett bejegyezve, az valójában létre sem jött. Az 1962. október 5-én kötött szerződés ugyan biztosított kútszolgalmi" jogot az alperesnek, a telekkönyvi bejegyzés elmaradása folytán azonban az a jóhiszemű vevővel szemben „érvénytelen", s a telekkönyvi bejegyzés elmulasztásának következményeit az alperesnek kell viselnie. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság ítéletében felhívott az a jogszabály, amely szerint szerződés alapján telki szolgalom akkor keletkezik, ha a szolgalmat a telekkönyvbe bejegyzik, csupán a telki szolgalom dologi hatályosításának feltételeként írja elő a telekkönyvi bejegyzést, ami azt jelenti, hogy a telekkönyvbe bejegyzett telki szolgalom mindenkivel szemben feltétlenül védelemben részesül, a jogosult a szolgalmi jogot mindenkivel szemben érvényesítheti. Telekkönyvi bejegyzés nélkül is érvényesíthető azonban a szerződésileg biztosított telki szolgalom az ingatlan olyan tulajdonosával szemben, aki azt alapította, illetőleg az olyan későbbi tu89