Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

A felperes autószerelő kisiparos férjével és két felnőttkorú fiúgyermekével két szobából és mellékhelyiségekből álló bérlakásban lakik. A felperes keresetében — arra utalva, hogy családjával a megüresedett lakásba kíván költözni, és hajlandó az alperes részére az általa Sz. I-től kért havi 50 Ft-os lakbért megfizetni — a Ptk. 5. §-ának (2) bekezdése alapján az alperes magatartását joggal való visszaélésnek tekintette, s az alperest a megjelölt lakás birtokbaadására kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Álláspontja szerint az alperes magatartása nem valósítja meg a joggal való visszaélést. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 155. §-ának (2) bekezdése értelmében a ha- • szonélvezeti jog fennállása alatt a tulajdonosnak a birtoklásra, a használatra és a haszonszedésre vonatkozó jogosultsága kivételes, s ennek előfeltétele, hogy a haszonélvező e jogaival ne éljen. A felek között igen rossz viszony alakult ki. A felperes családja megfelelő lakással rendelkezik. Az alperes jogosult haszonélvezeti jogát úgy gyakorolni, hogy az ingatlanrészt idegen személynek adja bérbe, s így önmagát a lakásbérletből folyóan előfordulható súrlódásoktól megkímélje. Ezért — álláspontja szerint — az alperes részéről a haszonélvezeti jogának a Ptk. 155. §-ának (2) bekezdése szerinti gyakorlása nem tekinthető a Ptk. 5. §-ának (2) bekezdésében írt joggal való visszaélésnek. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 155. §-ának (1) bekezdése szerint a haszonélvezeti jog fennállása esetén a dolog birtoklására, használatára és hasznainak szedésére a haszonélvező jogosult. A Ptk. 155. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a haszonélvezeti jog fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él. A haszonélvező e joga alapján jogosult a haszonélvezet fennállása alatt a dolgot bérbe adni. A személyi tulajdon elsődleges rendeltetése az, hogy a tulajdonos, haszonélvezet esetén a haszonélvező személyes szükségleteinek a kielégítését szolgálja. A személyi tulajdon azonban — a törvényes keretek között — más igények kielégítésére is felhasználható. A Ptk. 145. §-ának (2) bekezdése rendelkezik arról az esetről, amikor a tulajdonjog többeket illet meg, s valamelyik tulajdonostárs a maga részét bérbe kívánja adni. A törvény ez esetben a többi tulajdonostárs részére előbérleti jogot biztosít. E rendelkezés a tulajdon elsődleges célját és rendeltetését tartja szem előtt. Ugyanilyen jogpolitikai megfontolások kívánnak érvényesülést, amidőn nem közös tulajdonról van ugyan szó, hanem az ugyanarra a dologra vonatkozó — egyébként a tulajdonjog körébe tartozó, abból folyó — jogosultságok időleges szétválásáról, mint amilyen a tulajdonjog és a haszonélvezeti jog is. Minthogy azonban a haszonélvezettel kapcsolatban a Ptk. nem biztosít a tulajdonosnak előbérleti jogot arra az esetre, ha a haszonélvező a dolgot bérbe kívánja adni, ezért a haszonélvező nem köteles a bérlő ajánlatát a szerződés megkötése előtt a tulajdonossal közölni. A haszonélvezeti jog ugyanis a dolog használatát a haszonélvezőnek biztosítja, a tulajdonos erre csak annyiban jogosult, amennyiben a haszonélvező 84