Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

nek 40 000 Ft vételárért. Az adásvételi szerződés megkötéséhez az I. r. alperes is hozzájárult és megegyezett a felperesekkel, hogy a közös ingatlant természetben — hosszanti irányban — megosztják. Az ilyen módon leválasztott ingatlanból az a rész lesz a felperesieké, amelyen a melléképületek vannak. Megállapították a szerződő felek, hogy a megvett ingatlanrészt a II. r. alperes özvegyi haszonélvezeti joga terheli. A szerződéstervezetben rögzítették azt is, hogy a II. r. alperes beleegyezését adja ahhoz, hogy az eladott tulajdoni illetőségre a telekkönyvbe is bejegyzett haszonélvezeti joga „töröltessék". E szerződés aláírását a II. r. alperes megtagadta, ezért a haszonélvezeti jogának a törlésére nem került sor. A felperesek a járásbíróság előtt F. J-nével szemben előterjesztett keresetlevelükben az 1961. március 18-án megkötött adásvételi szerződésben megjelölt vételár leszállítását kérték azért is, mert a II. r. alperes haszonélvezeti joga fennmaradt, tehát az ingatlan nem került tehermentesen tulajdonukba. Az előbb említett perben meghallgatott felperesek úgy nyilatkoztak, hogy a felajánlott vételár egyidejű visszafizetése ellenére sem hajlandók az eladóval (F. J-nével) kötött adásvételi szerződés felbontására. Kijelentették, hogy ragaszkodnak a szerződéshez. így a bíróság a felperesek keresetét végül is elutasította. Utalt arra, hogy a felperesek a haszonélvezeti jog fennállása ellenére ragaszkodtak a szerződés fenntartásához, ezért a vételár leszállítását nem kérhetik. Ebben a mostani perben a felperesek az 1961. március 18-i szerződés alapján készült megosztási vázrajz szerint kérték a közös tulajdon megszüntetését. Módosított keresetük arra is irányult, hogy a II. r. alperes haszonélvezeti jogát a járásbíróság szüntesse meg oly módon, hogy őket jogosítsa fel „a haszonélvezeti jog pénzbeli megváltására". Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárás lefolytatása után a felperesek és az I. r. alperes között fennálló közös tulajdont a vázrajz szerint — természetbeni megosztás mellett — megszüntette. Kötelezte a felpereseket arra, hogy a II. r. alperes „haszonélvezeti joga megszűnése eUenértékéül" fizessen meg a II. r. .alperesnek évente 1500 Ft-ot. Álláspontja szerint a közös tulajdon megszüntetése esetén és azzal összefüggésben az ingatlant terhelő haszonélvezeti jogot is „meg lehet szüntetni" oly módon, hogy valamelyik tulajdonos a haszonélvezeti jog értékét pénzben megváltja. A másodfokú bíróság a per főtárgya tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, s egyben utalt arra, hogy az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi álláspont helyességét a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 10. számú állásfoglalásában (PH 149. old.) részletezett indokok is alátámasztják. A jogerős ítéletnek a II. r. alperes haszonélvezeti jogának megszüntetését elrendelő rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A haszonélvezet személyes szolgalom, amelyet ugyan a jogosult másra nem ruházhat át, jogi lehetősége van azonban arra, hogy e joga gyakorlását másnak átengedje [Ptk. 157. § (2) bek.]. Ezenkívül a haszonélvező e jog alapján őt illető részjogosítványok körében — érdekeinek megfelelően — dönthet a haszonélvezete alatt álló dolog birtoklása, használata ós hasznosítása kérdésében. Tehát maga dönti el azt is, hogy 82