Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kellett volna utasítania. A másodfokú bíróság rendezetlennek tekintette az alperes fellebbezésében megjelölt 2330/6. hrsz. ingatlan telekkönyvi helyzetét, ezt azonban hitelt érdemlő adatok hiányában tette, mert e vonatkozásban a felperes állítását elfogadta anélkül, hogy az alperest erre nézve megnyilatkoztatta volna. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében maga adta elő, hogy az ingatlan telekkönyvi betétje a háborús események során megsemmisült, és a telekkönyvi betét pótlása még nem történt meg. A tulajdoni viszonyok tekintetében azonban az alperessel összhangban nyilatkozott, mert azt állította, hogy az % részben a felperes, V3 részben pedig az alperes tulajdona. Mindenesetre ebben a kérdésben a tényállás alaposabb felderítésére kell törekedni (telekkönyvi hatóság megkeresése, megfelelő hagyatéki vagy egyéb iratok beszerzése). Iránymutatásul felhívja a Legfelsőbb Bíróság a figyelmet arra, hogy ha a további eljárásban mindkét ingatlanra vonatkozóan a közös tulajdon megszüntetése a per tárgya lesz, a döntésnél elsőrendű jelentősége van annak a kérdésnek, hogy a 2330/6. hrsz. 164 O-öl területű beltelki ingatlan önállóan beépítésre alkalmas-e. Ha önállóan beépítésre nem alkalmas, és ha a 2330/49. hrsz. ingatlan sem osztható meg természetben az államigazgatási hatóság hozzájárulásának hiányában, akkor a két ingatlant gazdasági egységként kell kezelni, mindkét ingatlant a felperes tulajdonába kell adni megfelelő megváltási ár ellenében. A fentieken túl törvénysértő a másodfokú bíróságnak a perköltség viselésére vonatkozó döntése is. Az alperesnek az a magatartása ugyanis, hogy a perindítás előtt a felperes levélben tett ajánlatára nem válaszolt, a PK 10. sz. állásfoglalás helyes értelme szerint nem vonja maga után a teljes perköltség viselését, egyrészt mert a közös tulajdon megszüntetésének nem egyedüli módja a felperes által felajánlott megváltás, másrészt pedig a perben a közös tulajdon megszüntetése még megváltás útján sem történt a felperes ajánlatának megfelelően, mert nem 8000 Ft, hanem 10 000 Ft magáhozváltási összeg fizetésére lett kötelezve. [P. törv. I. 20 421/1968. sz., BH 1968/10. sz. 5865.] 50. A bíróság a közös tulajdon megszüntetése címén valamelyik peres fél haszonélvezeti jogát hozzájárulás nélkül nem szüntetheti meg [Ptk. 148. § (2) bek.]. A perbeli 206 O-öl területű házas ingatlan fele-fele arányban a peres felek tulajdona. Az alperes tulajdoni illetőségét anyjának, vagyis a felperesnek özvegyi haszonélvezeti joga terheli. Jogerős bírósági ítélet értelemben a házban levő nagyobb szobát és a konyhát az alperes használja. A másik — a konyhán keresztül megközelíthető — kisebb szoba használatát pedig ugyanez az ítélet a felperes részére biztosította, aki azonban az alperessel és ennek férjével rossz viszonyban van, és ezért nem lakik a házban, hanem idegen személynél húzódott meg. A felperes keresetében a közös tulajdon megszüntetését kérte oly módon, hogy a bíróság az ingatlant természetben ossza meg. A keresetlevélhez a felperes megosztási vázrajzot is csatolt, melyet a járási 70