Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

pulvéve úgy találta, hogy a szolgalmi jog további fenntartása nem indokolt. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perben eljárt bíróságok a telek jegyzőkönyvekben feltüntetett ..közös udvar" bejegyzést — tévesen — szolgalmi jognak tekintették. Ennek következtében a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel szüntette meg a ..közös udvar"-ra vonatkozó bejegyzést is a szolgalmi jogra vonatkozó szabályok alkalmazásával. A „közös udvar" ugyanis olyan sajátos formája a közös tulajdonnak, amelynél a közös udvar valamely közös tulajdonban levő földterülethez kapcsolódóan több különálló, kizárólagos tulajdonban levő épülethez vagy több különálló, közös tulajdonban levő, de eltérő tulajdoni arányú épülethez tartozik. Kétségtelen, hogy ezt a tulajdoni alakzatot az új telekkönyvi jogszabályok már nem ismerik, de ezek hatálybalépéséig „közös udvar"-ként feltüntetett ingatlanok nyilvántartásának módját az új jogszabályok nem érintették [2/1960. (XII. 25.) IM sz. r. 134. § (2) bek.]. Mivel pedig a „közös udvar" alapjában nem más, mint közös tulajdonban álló ingatlan, amely szoros összefüggésben van más ingatlanokkal, a „közös udvar"-on fennálló közös tulajdon sajátosságából — tehát abból, hogy a közös udvar a hozzátartozó ingatlanok rendeltetésszerű használatára szolgál — az következik, hogy ilyen esetekben a Ptk-nak a közös tulajdonra vonatkozó szabályait kell a sajátosságok figyelembevételével alkalmazni (Ptk. 139—149. §). A közös ingatlan elidegenítésére vagy használatának bármilyen mértékű korlátozására azonban csak az érintett ingatlanokhoz fűződő jogok sérelme nélkül kerülhet sor. Olyan helyzet nem állhat elő, hogy a közös udvarrész elidegenítésével vagy más módon való elvonásával a közös udvarban érdekelt ingatlanok udvar nélkül maradjanak, vagy egyébként bármilyen módon hátrányosabb helyzetbe kerüljenek. (Így foglalt álláit a Legfelsőbb Bíróság egyik korábbi — P. törv. I. 20 385/1965. sz. ügyben hozott — határozatában is.) A jogerős ítélet eredményeként pedig végeredményben az érdekeltekre nézve hátrányos helyzet állott elő. A bíróság akkor járt volna el a jogszabályoknak megfelelően, ha beszerezte volna a közös udvarban érdekelt valamennyi ingatlan telekönyvi szemléjét, és valamennyi érintett tulajdonos, illetőleg más jogosult (pl. haszonélvező) perbenállása mellett azt vizsgálta volna, hogy a jelenleg négy telek jegyzőkönyvben felvett házingatlanokat milyen terjedelemben érinti a „közös udvar", és az — a közös udvaron fennálló közös tulajdon sajátosságainak kellő figyelembevételével — milyen módon, esetleg milyen kárpótlás mellett volna megszüntethető, illetőleg a használata korlátozható. A „közös udvar" bejegyzés törlésének elrendelésével a másodfokú bíróság lényegében tulajdonjogi kérdésben döntött anélkül, hogy az összes tulajdonostárs (jogosult) perben állt volna. Ez a döntés pedig nemcsak jogszabálysértő, hanem megalapozatlan is, mert a per végleges, és a jogszabályoknak megfelelő elbírálásához szükséges tényállást eltérő jogi álláspontjából következően kellő mértékben nem derítette fel. Az új eljárásban a peres feleket tájékoztatni (Pp. 3. §) kell arról is, 58