Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

e) Elbirtoklás 31. Ha az elbirtokoló a tulajdonjogát a telekkönyvbe nem jegyezteti be, tulajdonszerzésére nem hivatkozhat azzal szemben, aki a telekkönyvben bízva ellenérték fejében, jóhiszeműen arra jogot szerzett. Ez a rendelkezés akkor alkalmazható, ha az elbirtoklási idő a harmadik személy által történt jogszerzéskor már eltelt. Az ingatlan egy részének a telekkönyvbe be nem jegyzett elbirtoklása esetén az ingatlan el nem birtokolt részének a vevője nem hivatkozhat arra, hogy az elbirtokolt rész tulajdonát is megszerezte, ha az ingatlant megtekintett állapotban vette meg, és a vételkor tudta, hogy az ingatlannak a telekkönyvben nyilvántartott terjedelme a tényleges helyzettől eltér [Ptk. 121. § (4) bek., PK 6. sz.]. Az ny-i telekkönyvi betétben felvett 384 Ú-öl területű beltelki ingatlannak a felperes, a 240 D-öl területű szomszédos házas belsőségnek pedig A. F-né a tulajdonosa. Az eljárás során a bíróságok az alperest a telekkönyvi tulajdonossal azonos személynek tekintették, bár a per adataiból ez nem állapítható meg. Az alperes előadása szerint a két ingatlannak eredetileg egy helyrajzi száma volt. Az akkori tulajdonosok mérnöki felmérés nélkül, szemrevételezés alapján foglalták el a megosztott területeket, amelyeket a jogutód alperes és a felperes közvetlen jogelődje: N. J-né is az eredeti birtokbavételnek megfelelően birtokolt 32 évet meghaladó időn át. A felperes és felesége az alperes által állított első birtokbavételtől számított 32 év után, 1967 márciusában vásárolták meg a jelenleg a felperes telekkönyvi tulajdonában álló ingatlanokat N. I-nétól, aki a vételkor közölte velük, hogy az ingatlan területe kisebb a telekkönyvi térmértéknél. Emiatt a vételt követően a felperes a telket mérnökkel felmérette, s ennek eredménye szerint az ingatlan 56 •-öllel kisebb a telekkönyvben nyilvántartott terjedelmű területnél. A felperes a felmérésnek megfelelően egyoldalúan birtokba vette ezt az 56 D-öl területet is, és a felmérés szerinti telekhatáron kerítést emelt. Az alperes birtokháborítást sérelmezett, és a községi tanács végrehajtó bizottságához fordult birtokvédelemért. A községi tanács vb. titkára határozatával a felperest eltiltotta birtoksértő magatartásától. A határozat indokolása szerint a felperes tilos önhatalommal vette birtokba a vitás területet, amelyet korábban az alperes háborítatlanul használt és gyümölcsfákkal is beültetett. A felperes az államigazgatási hatóság határozata ellen a bírósághoz fordult keresettel, és a keresetében annak megállapítását kérte, hogy nem követett el birtokháborítást, mert az alperes jogosulatlanul tartotta birtokában a vitás területrészt. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy 41 éven át háborítatlanul birtokolta a vitás 56 •-öl területrészt, ezért annak tulajdonjogát elbirtoklás jogcímén megszerezte. A perben meghallgatott igazságügyi földmérő szakértő véleménye szerint a felperes a telekkönyvi állapotnak megfelelően kerítette el az 47