Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

azon az alapon, hogy a perbeli ingatlan vagyonelkobzás folytán, ezért tehermentesen került a magyar állam tulajdonába. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a büntető ítélet a haszonélvezet elkobzását nem mondta ki. Az elsőfokú bíróság íteletével helyt adott a felperes keresetének. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával kérte a kereset elutasítását, valamint a felperesnek a perköltségben marasztalását. A fellebbezés elbírálása céljából a Legfelsőbb Bíróság elnöke az ügyet a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta. A legfőbb ügyész képviselője a kereset elutasítását indítványozta. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Az alperes fellebbezése alapos. A peres felek jogvitájának elbírálása szükségessé teszi annak az elvi kérdésnek az eldöntését, hogy a büntető ítéletben az egyedileg meghatározott ingatlannak vagyonelkobzás alá vonása külön rendelkezés nélkül kiterjed-e az ingatlant terhelő, szerződéssel létesített haszonélvezeti jogra, azaz a haszonélvezeti jog is megszűnik-e a vagyonelkobzás kimondásával. Az ingatlanra vonatkozó vagyonelkobzás hatálya külön rendelkezés nélkül az ingatlant terhelő haszonélvezeti jogra nem terjed ki, tehát annak megszűnését nem eredményezi. A haszonélvezet a tulajdonjogot nagymértékben korlátozza, mert a jogosult e jogánál fogva a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti [Ptk. 155. § (1) bek.]. A haszonélvezet jogosultja mindig pontosan meghatározott személy, a jog kötelezettje azonban rendszerint nincs személy szerint megjelölve : a haszonélvezet mindig egy pontosan meghatározott dolog mindenkori tulajdonosát korlátozza tulajdonosi jogainak gyakorlásában. A Ptk. 155. §-ának (3) bekezdése ezt úgy fejezi ki, hogy a haszonélvezeti jog a dolog tulajdonosának személyében beállott változásra tekintet nélkül fennmarad. Ez a jogszabályi rendelkezés másként megfogalmazva azt jelenti, hogy ha a haszonélvezet tárgya tulajdonosának személyében változás áll be, akkor az új tulajdonos lesz a jogviszony kötelezettje. Ez alól csak jogszabály tehet kivételt, mint pl. az 1952. évi 4. sz. tvr. 11. §-ának (2) bekezdése, amely az állami tulajdonba vett ingatlant terhelő „dologbeli és egyéb jogokat (követeléseket)" — a telki szolgalmak kivételével — megszűntnek nyilvánította. A most elbírálás alatt álló esetben azonban nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely vagyonelkobzás esetén a tulajdonban bekövetkezett változáson túl az ingatlant terhelő haszonélvezeti jogot is megszüntetné. Téves az elsőfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az alperes haszonélvezeti joga a Ptk. 120. §-a értelmében a felperesnek vagyonelkobzás útján történt tulajdonszerzésével egyidejűleg megszűnt. A Ptk. 120. §-a a hatósági határozattal és árverésen való tulajdonszerzésről rendelkezik. E szabálynak a helyes értelme az, hogy ha a szerző személy a dolgot hatósági határozattal (vagy árverésen vásárlással) szerezte meg, a tulajdonszerzés eredeti és nem származékos jogcímen történt. Ez azt jelenti, hogy ha a szerző jóhiszemű volt, a dolog tulajdonjogát megszerezte akkor is, ha a jogelőd nem volt tulajdonos. 44