Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

- ezeket a készülékeket forgalomba hozta — az alperest a „TUNGSRAM" szóvédjegy jövőbeni jogosulatlan használatától eltiltotta, és 50 000 Ft kártérítés, ennek 1967. szeptember 7-től járó évi 5% kamata fizetésére kötelezte, továbbá elrendelte az ítélet rendelkező részének a Népszabadság című napilapban az alperes költségére történő közzétételét, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, a felperes pedig a törvényes határidőben csatlakozó fellebbezést nyújtott be. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítélete marasztaló rendelkezésének a megváltoztatását, a felperes keresetének a teljes elutasítását kérte. Azt vitatta, hogy jóhiszeműen hozta forgalomba a rádiókészülékeket a felperes szóvédjegyével, mert remélte, hogy a felperes ehhez hozzá fog járulni. Az elévülés tekintetében arra hivatkozott, hogy ,a Ptk. rendelkezései az 1923. évi V. tv. 37. §-ában foglalt szabályozás folytán az adott esetben nem alkalmazhatók, ez utóbbi rendelkezés szerint pedig a felperes kártérítési igénye elévült. De tagadta azt is, hogy a forgalombahozatal a felperesnek egyáltalán kárt okozott, ennek hiányában pedig a felperesnek kártérítésre jogszerű igénye nincs. Sérelmezte a védjegy használatától való eltiltásra és az ítélet közzétételére vonatkozó ítéleti rendelkezést, mert a védjegynek rádiókészülékeken való alkalmazását még a keriesetindítás előtt abbahagyta, illetőleg az ítélet hírlapi közzétételének elrendelését népgazdasági érdekből hátrányosnak tartja. A felperes csatlakozó fellebbezésében a kártérítés összegének 100 000 Ft-ra való felemelését, egyébként az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Az volt az álláspontja, hogy az elsőfokú bíróság a kártérítés összegének a megállapítása szempontjából jelentős körülményeket nem kellőképpen értékelte. Az alperes fellebbezése alaptalan, a felperes csatlakozó fellebbezése alapos. A perben feltárt adatok alapján aggálytalanul megállapítható, hogy a felperes az 1965. október 12-én kelt, az alpereshez intézett levelében félreérthetetlenül közölte, hogy a „TUNGSRAM" védjegynek az alperes által forgalomba hozott rádiókészülékeken való felhasználásához kereskedelempolitikai okokból nem járul hozzá. A peres felek között 1965. október 22-én létrejött védj egy használati szerződés — amely az említett szóvédjegynek televíziós vevőkészülékeken való felhasználására vonatkozott — a 3. pontjában ugyancsak határozottan kifejezésre juttatta a feleknek azt a megállapodását, hogy ez a szerződés nem jogosítja fel az alperest arra, hogy a szóvédjegyet saját üzletkörében vagy azon kívül forgalomba hozott más termékek megjelölésére használja. Az alperes ennek ellenére 1965. október hónaptól 1967. január 25-ig terjedő időben „TUNGSRAM" védjeggyel ellátott 1000 darab rádióvevőkészüléket szállított Hollandiába — amelyből 100 darabot a külföldi ügyfél visszaküldött —, majd 1967. február 10-ig 500 darab, március 21. és 31. között 360 darab készüléket szállított az Alkalmi Áruk Háza Vállalatnak, amelyből a vállalat 726 darab, védjeggyel ellátott készüléket értékesített. Kétségtelen, hogy az alperes ezzel az eljárásával a felperes belajstro;mozott védjegye kizárólagos használati jogát megsértette, a védjegy32