Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

következménye volt. Véleménye szerint ezt a betegséget a kislibák a keltetőállomásról hozzák magukkal. Az influenza ugyan nem gyógy­kezelhető, az ehhez társuló parathyphus gyógykezelését azonban anti­biotikumos kezeléssel meg kellett volna kísérelni. Célszerű lett volnia, ha a tömeges elhullás miatt több kisliba tetemét vizsgálják meg, illető­leg a termelőszövetkezet helyszíni vizsgálatot kér. Ilyen adatok alapján az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, és az alperest 31 206 Ft és annak kamatai megfizetésére kötelezte. Döntése szerint a felperes szavatossági jogait kellő időben érvényesí­tette. Az elhullás oka az állatoknak a keltetőállomáson kapott betegsé­gére vezethető vissza, amit mint rejtett hibát a felperes csak 1967. jú­lius 17-én ismerhetett fel. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a 153 db naposliba tekintetében a felperes a szavatossági igényével elkésett, mi­után ezeknek a libáknak az elhullása kelésgyengeség miatt következett be, amely az elhulláskor felismerhető volt, így az elhullás utolsó napjá­tól, vagyis 1967. július 1-től számított nyolc nap alatt kellett volna a felperesnek szavatossági jogait az alpereshez intézett nyilatkozattal ér­vényesítenie. A 844 db naposliba vonatkozásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a felperes szavatossági kifogását az alperes üzemegységéhez intézte, amely nem jogi személy, ezért ez a kifogás nem az alpereshez érkezett, tehát nem felel meg a törvény előírásának. A 844 db liba elhullása miatt támasztott felperesi kereset tárgyában hozott ítéletek ellen megalapozatlanság és törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes üzemegysége szállította a naposlibákat. A szállítással kap­csolatos ügykörben tehát az alperes képviseletére a Ptk.-nak az 1967. évi 39. sz. tvr. 1. §-ával módosított 37. §-a értelmében jogosult, így a hozzá intézett szavatossági igénybejelentést — a Ptk. 306. §-ának al­kalmazása szempontjából — a másik szerződő félhez intézettnek kell tekinteni. A libák elhullásának az oka csak az elhullott állatok intézeti vizsgá­lata után vált ismertté — a Ptk. 306. §-ának (2) bekezdésében foglal­takra tekintettel —, a felperes a 844 db liba elhullása miatt szavatossági igényét kellő időben érvényesítette, tehát késedelem okából ezt a kere­setet nem lehet elutasítani. Nincs azonban felderítve a tényállás abban a vonatkozásában, hogy az alperes valóban hibásan teljesített-e, és ha igen, mind a 844 db állat vagy azoknak csak egy része tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság más ügyben (P. törv. I. 20 673/1967. sz.) hozott határozatában megállapította, hogy bár alaposan lehet feltételezni, de nem mutatható ki libainfluenza megbetegedés esetén az, hogy a kislibák germinatív úton kapják a fertőzést, vagyis hogy már a keltetéskor a tojások útján terjed ez a betegség, s így a kislibák fertőzött állapotban kerülnek ki a keltetőállomásról. Ez a döntés az Állatorvostudományi Egyetem Felülvéleményező Bizottságának a véleményén nyugszik. Ez­zel a véleménnyel ellentétes a jelen perben meghallgatott szakértő vé­-22

Next

/
Thumbnails
Contents