Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

kat. hold 775,6 négyszögöl területű ingatlant 15 000 Ft vételárért. Az eladó az adásvételi szerződés megkötése után 1957. október 26-án meghalt. Törvényes örököse unokája, az alperes lett. Az ingatlan vételárát a felperes részben az eladónak, részben az alperes gyámjának kezéhez kifizette. Az ingatlant a szerződés megkötése után is tovább használta, de nem tett lépéseket az ingatlannak nevére történő telekkönyvezése érdekében. Így az ingatlan utóbb hagyatéki eljárás során 1962-ben az alperes nevére került. Keresetében a felperes az említett ingatlan tulajdonjoga rendezésének keretében annak megállapítását kérte, hogy az ingatlan tulajdonjoga őt illeti, és az alperest tulajdonjoga bejegyzésére alkalmas okirat kiadására kérte kötelezni. Az 1966. április 27-én tartott tárgyaláson az elsőfokú bíróság a per tárgyalását a Pp. 152. §-ának (1) bekezdése alapján felfüggesztette, és felhívta a felperest, hogy az adásvételi szerződés jóváhagyása iránt az államigazgatási eljárást folytassa le. A felperes utóbb előadta, hogy eljárt az illetékes tanács mezőgazdasági osztályánál, ahol azt közölték vele, hogy miután az ingatlan időközben az alperes nevére került, követelését csak bírósági úton érvényesítheti. A felperesnek ezt az előadását a városi tanács vb. mezőgazdasági osztályának átirata is megerősíti. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mert álláspontja szerint tanácsi jóváhagyás hiányában a perbeli mezőgazdasági ingatlanra vonatkozóan érvényes adásvételi szerződés nem jött létre. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében előadta, hogy az adásvételi szerződést 1967. január 5-én az államigazgatási hatóság jóváhagyta. Az 1968. június 27-én megtartott fellebbezési tárgyaláson a felperes felmutatta a városi tanács vb. mezőgazdasági osztályának és a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályának határozatait, amelyekkel az államigazgatási hatóságok a perbeli ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést jóváhagyták. A felperes a határozatok késedelmes bemutatását azzal indokolta, hogy az elsőfokú bírói eljárás idején az elsőfokú államigazgatási határozat még nem volt jogerős, attól tartott, hogy a bíróság erre tekintettel nem hoz ítéletet, hanem a tárgyalást elhalasztja. A másodfokú bíróság részítéletet hozott, amelyben megállapította, hogy a felperes és az alperes jogelődje között az 1957. szeptember 22-én létrejött adásvételi szerződés érvénytelen, az eredeti állapot helyreállítása tárgyában a járásbíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperes az adásvételi szerződés álapján annak utólagos jóváhagyása ellenére sem szerzett tulajdonjogot, mert mire a jóváhagyás megtörtént, az alperes a kötöttsége alól felszabadult. A másodfokú bíróság részítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Megalapozatlan a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperes többször felszólította a felperest a hatósági jóváhagyás megszerzésére, és hogy ebből a célból megfelelő határidőt közölt a felperessel. Ilyen nyilatkozatot az eljárás adatai szerint az alperes a per megindítását megelőzően nem tett, ellenkezőleg az állapítható meg, hogy 144