Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

keresetüktől elálltak. E nyilatkozatuk megtétele előtt azonban megfelelő bírói kioktatásban nem részesültek. A bíróságnak hivatalból kell gondoskodnia arról, hogy a felek a perben jogaikat helyesen gyakorolják, és köteles a feleket a szükséges tájékoztatással ellátni és őket jogaikra, illetőleg kötelességeikre figyelmeztetni [Pp. 3. § (1) bek.]. A járásbíróságnak tehát ki kellett volna oktatnia a felpereseket arra, hogy a 30 napos perindítási határidő megtartása jelentős, miután ahhoz jogvesztő hatály fűződik, és részítélettel kellett volna döntenie az érdemben már elbírálható kártalanítási igény kérdésében. A műút műszaki átadása után pedig jogi lehetőségük nyílott volna a felpereseknek arra, hogy az egyébként kellő időben előterjesztett kártalanítási igényük érdemi elbírálását ezt követően szorgalmazzák. Az utóbbi esetben nem is került volna előtérbe annak szükségessége, hogy a felperesek új per indításával érvényesítsék követelésüket. A megfelelő bírói kioktatás hiánya miatt azonban az állampolgárokat joghátrány nem érheti, tehát — elkésettség miatt — a felperesek igénye nem utasítható el. A fentieken kívül erre annál kevésbé nyílik jogi lehetőség, mert a műszaki munkálatok elhúzódása miatt a felperesek korábban nem is voltak abban a helyzetben, hogy pontosan felmérjék a műút szélesítése folytán előállott hátrányos helyzetüket, emiatt nem tudtak határozott keretek között összegszerűleg sem megjelölni olyan kártalanítási igényt, amely a kisajátítással összefüggésben felmerülő károsodásuk reális kártalanítását biztosította volna. így tehát a felperesek részben önhibájukon kívül mulasztották el a perindítási határidő megtartását, ezért a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 62. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján sem lehet a keresetet elkésettség miatt elutasítani, így a felperesek kártalanítási igényét érdemben kell vizsgálni. Az utak műszaki jellemzőinek figyelembevételével kell megállapítani a települések beépítési területén a forgalmi utak részére szabadon tartandó területet. A forgalmi utak részére 30 m legkisebb szélességű területsávot kell biztosítani. Építési engedély csak ezen a területsávon kívüli területre adható ki [Országos Építésügyi Szabályzat 31. § (2) bekezdés a) pont]. Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda által kijelölt szakértő véleményében azt állapította meg, hogy a felperesek nyaralóépületének tényleges telepítésénél a tervvel ellentétben még a régi úttengelyhez viszonyítva sem vették figyelembe az OÉSZ-ben előírt 30 m-es legkisebb területsávot, hanem azt a felperesek csupán 14 m távolságra építették meg. Rámutatott a szakértő arra, hogy amennyiben a felperesek megtartották volna a régi úttengelyhez viszonyított 30 méteres telepítési távolságot, úgy még megfelelő előkert állott volna rendelkezésükre, és a másik szakértő véleményében megjelölt tényezők sem jelentkeztek volna értékcsökkentő hatással. A felperesek állították viszont, hogy a járási tanács vb. ipari és műszaki csoportja 1959. augusztus 27-én helyszíni szemlét tartott, és ennek eredménye alapján a tervrajzot kiigazította és záradékolta. Hivatkoztak arra, hogy a kiigazított tervrajz azon a helyen jelölte ki a nyaraló lé127