Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

matot köteles fizetni a felpereseknek. [P. törv. I. 20 406/1967. sz., BH 1968/1. sz. 5565.] 85. Haszonélvezeti joggál terhelt ingatlan kisajátítása esetében — ha a tulajdonos pénzbeli kártalanításban részesül — a megszűnt haszonélvezeti jog értékét az eset összes körülményeinek gondos mérlegelésével kell meghatározni [PK 365. sz., BH 1970/3. sz. — L. 63. sorszám alatt.] S6. Kisajátítási kártalanítás a termelőszövetkezet használatába adott állami tartalékfölddel kapcsolatban a földhasználati jog visszavonása miatt (Ptk. 151. és 152. §, 1965. évi 15. sz. tvr. 16. §). Az elsőfokú bíróságnak az alperest a felperes javára 10 915 Ft és ennek járulékai megfizetésére kötelező ítélete ellen az alperes jelentett be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Az alperes fellebbezése alapos. Az irányadó tényállás szerint a községi tanács kérelmére a járási tanács vb. igazgatási osztálya kisajátítást engedélyezett a felperesi mezőgazdasági termelőszövetkezet használatába adott állami tartalékterületre sportpálya létesítése céljára. Ennek folytán határozatával az ingatlanra a felperes földhasználati jogát visszavonta. A felperes a tőle visszavont állami tartalékterületen levő 41 db kanadai nyárfa értékének megtérítése iránt támasztott keresetet. A per adatai szerint a felperes által igényelt 41 db fát az állami tartalékterületre nem a felperes telepítette, sőt a korábban megvolt faállomány fele részét már a kisajátítás előtt a felperes kitermelte. A Ptk. 151. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperest az állami tulajdonban levő földnek csak a használata illette, a 152. §-ának (2) bekezdése szerint pedig csupán az általa emelt épület, az általa létesített berendezések és felszerelések, valamint az ő termelése eredményeként létrejött javak tartoznak a földhasználó tulajdonába. A kérdéses fákat azonban nem a felperes ültette, azoknak csak a használatára volt jogosult, s így a földhasználat visszavonásával a megvolt és meglevő fákkai kapcsolatban a felperest kár nem érte. Az 1965. évi 15. sz. tvr. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében tehát a felperes kártalanítást nem igényelhet, így téves az elsőfokú bíróságnak az alperest marasztaló ítélete, miért is a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes egész kereseti kérelmét elutasította. [Zalaegerszegi Megyei Bíróság Pf. II. 20 219/1967. sz., BH 1968/8. sz. 5767.] 87. Kisajátítási kártalanítási ügyben valamennyi jogosultra — köztük a bérlőre is — egyaránt a 30 napos perlési határidő az irányadó [13 1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 8. § (1) bek., 62. § (1) bek., 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 41. §]. A felperes bérlőként lakott az alperes részére kisajátított házban. Cserelakásra nem tartott igényt, ezért az alperes az épület értékének 40%át, összeg szerint 62 362 Ft-ot ajánlott fel a felperesnek kártalanításként. Az államigazgatási hatóság az 1966. március 12. napján kelt határozatában kioktatta a kisajátítási kártalanításra jogosultakat, hogy a felaján123