Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

értékét emelte. Erre tekintettel az említett rendeletszakasz alapján indokolt a füstölő 52 582 Ft-ot kitevő értéke 20%-ának a felperesek javára történő megítélése. A másodfokú bíróságnak ez ellen a jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A kisajátításról szóló 1965. évi 15. sz. tvr. 13. §-a — a Ptk. 172. §-ában foglalt rendelkezéssel egyezően — előírja, hogy a kisajátított ingatlanért értékének megfelelő kártalanítás jár. Ehhez kapcsolódva a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 40. §-a részletesen felsorolja, hogy mi után lehet a kisajátítással összefüggésben kártalanítást igényelni. Eszerint kártalanítás jár a kisajátított ingatlanért (földrészlet, épület, tartozékok), a növényzetért, az értékveszteségért, az ingatlanra vonatkozó jogok megszűnéséért és egyes költségekért. A perben eljárt bíróságok helyesen, ismerték fel azt, hogy a kisajátított ingatlanon gyakorolt jövedelemszerző tevékenység lehetőségének megszűnése miatt kártalanítás nem jár, a felperesek tehát ilyen címen kártalanítást jogszerűen nem igényelhetnek. Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor a bérfüstölési lehetőséget a kisajátítási kártalanításról szóló 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 28. §-a alapján az épület értékét befolyásoló, közelebbről annak értékét növelő tényezőnek tekintette. Ez a rendeletszakasz az épület értékét befolyásoló tényezők között az épület portálkiképzését, méreteit, alaprajzi elrendezését, a tulajdonos által lakott épület tekintetében fennálló tanácsi vagy szabadrendelkezési jogot említi. Ez a felsorolás példálózó, ami azt jelenti, hogy az ingatlan értékét befolyásoló egyéb tényezők figyelembevételének sincs akadálya. Az adott példálózó felsorolás alapján is meg lehet azonban állapítani, hogy itt az értéket befolyásoló olyan tényezőkről van szó, amelyek magához az ingatlanhoz kapcsolódnak, annak valamely tulajdonságával kapcsolatosak, és ennek révén növelik vagy csökkentik az épület értékét. Nem vehető ellenben figyelembe az a foglalkozás, amelyet a kisajátított ingatlanon folytattak, és amelynek tovább gyakorlása a tulajdonos részére az új viszonyok között esetleg nem lesz lehetséges. A füstölő épülete után a kártalanítást a bíróság már korábban megítélte, vizsgálat tárgyává tette az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 28. §-a alapján számításba jövő körülményeket, és ezek mérlegelése alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ingatlan értékét e jogszabály alapján nem lehet növelni. Az a tény, hogy az I. r. felperes bérfüstöléssel foglalkozott, a másodfokú bíróság előtt ismeretes volt, és akkor a másodfokú bíróság ezt nem tekintette az ingatlan értékét növelő tényezőnek. Nyilvánvaló, hogy ennek ilyen értelemben történő utólagos értékelése sem foghat helyt, és ezért a másodfokú bíróság tévesen kötelezte az alperest ezen a címen további kártalanítás fizetésére a felperesek javára. [P. törv. I. 20 471/1968. sz., BH 1968/12. sz. 5898.] 84. Kisajátítási kártalanítási összeg után a kamatfizetés kezdő időpontját az 1965. évi 15. sz. tvr. 15. §-ának és az 1/1965. (VII. 24.) PM— IM sz. rendelet 34. §-ának a figyelembevételével kell meghatározni. Nem 121