Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

megállapította, hogy a kisajátított és összesen 585 \Z\-öl területű ingatlan téglalap alakú, a műúttól a Balatonig terjed, az első része feltöltött, a hátsó része nádas, beépített környezetben fekszik, és a víz a telekre be van vezetve. Az ingatlan ekként részlegesen közművesítettnek minősül, melynél az értéknövelő tényezőkre tekintettel az alkalmazandó 25—120 Ft-os irányár túllépése indokolt. Ezért a szakértő 400 •-ölig •-ölenként 200 Ft, az ezt meghaladó terület után pedig 25 Ft alapulvételével javasolta a kártalanítás megállapítását. Az I. r. felperes a szakértői véleményre adott észrevételében előadta, hogy csatornázás is van, a szakértő azonban személyes meghallgatása során erre vonatkozólag nem nyilatkozott, és a felperesnek ezzel az állításával kapcsolatban a tényállás felderítést nem nyert. Az elsőfokú bíróság ítéletében a szakértői értékelést elfogadta, és az I. r. felperes kártalanítását 400 •~öl után ölenként 200 Ft számításával 80 000 Ft-ban, 185 •~öl után pedig az irányár legalacsonyabb tételének alkalmazásával •-ölenként 25 Ft alapulvételével 4625 Ft-ban állapította meg. E két tétel együttes összegeként az elsőfokú bíróság téves összeadás folytán 84 625 Ft helyett 85 500 Ft-ot vett számításba, majd a kerítés és betonudvarrész értékének hozzáadásával — a felajánlott összeg levonása után — az alperest 48 714 Ft megfizetésére kötelezte az I. r. felperes javára. Az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. felperes fellebbezéssel támadta meg. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az I. r. felperes fellebbezése elkésett, és ezért azt elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. felperes kártalanítási igényére vonatkozó része a fellebbezés elutasítása következtében jogerőre emelkedett. Az e rész elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A telkek értékének meghatározásánál kiemelkedő jelentősége van a közművesítés fokának. A kisajátítással kapcsolatos kártalanítás részletes szabályairól szóló 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 22. §-ában foglalt rendelkezésekből kitűnően ugyanis a közművesítést meghatározó körülmények általában mint a telek értékét befolyásoló tényezők jönnek számításba, a rendelet 5. számú mellékletében levő irányártáblázat pedig az irányárakat a közművesítés foka szerint határozza meg. A közművesítés fokának helyes megállapítása különösen lényeges azokban az esetekben, ahol a kisajátított telek egy részének értékét a felhívott rendelet 17. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazásával kell meghatározni, mert itt a 400 •-ölön felüli részt a telekre vonatkozó legalacsonyabb irányárnak megfelelően kell értékelni, s az így megállapított összeget a bírósági eljárásban sem lehet felemelni. A szakértő az I. r. felperestől kisajátított telket részlegesen közművesítettnek minősítette azzal az indokolással, hogy a telekre az ivóvíz be van vezetve. Az elsőfokú bíróság ítéletében elfogadta ezt a megállapítást, ezt tekintette irányadónak a 400 •-ölön aluli rész értékelésénél, és ennek alapján állapította meg a 400 •-ölön felüli terület értékét a részlegesen közművesített üdülőterületekre meghatározott irányár alsó határában, azaz 25 Ft-ban •-ölenként. Az I. r. felperes azonban előadta, hogy szennyvízcsatornázás is van, s így a kisajátított telek teljes közművesítésűnek számít. 99