Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

tározatával kisajátította az alperes javára a felperes tulajdonában álló 400 Q-öl területű házasingatlant. A kisajátító 46 400 Ft kártalanítást ajánlott fel. A felperesek a felajánlott kártalanítást nem fogadták el. Eredeti kereseti kérelmükben az egész ingatlant 100 000 Ft-ra értékelve további 53 600 Ft kártalanítást követeltek, majd a szakértői bizonyítás befejezése után keresetüket felemelték 105 782 Ft-ra. Az elsőfokú bíróság a kisajátított ingatlan forgalmi értékét az igazságügyi szakértő véleménye alapján 110 000 Ft-ban állapította meg, és tekintettel arra, hogy a kisajátító 46 400 Ft-ot ajánlott fel, az alperest további 63 600 Ft megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a peres felek fellebbeztek, a városi és járási ügyészség pedig fellebbezési óvást nyújtott be. A felperesek a módosított kereseti kérelmüknek megfelelően a marasztalás összegét 63 600 Ft-ról 105 780 Ft-ra kérték felemelni. Az alperes a teljes kártalanítás összegét 88 185 Ft-ban kérte meghatározni, ami értelemszerűen azt jelenti, hogy a marasztalás összegét 41 785 Ft-ra kérte leszállítani. A városi és járási ügyészség fellebbezési óvása támadta az elsőfokú bíróságnak azt a döntését, amely a telek egységárát D-ölenként 200 Ftban állapította meg, és amelynek figyelembevételével az ingatlan teljes értékét 128 189 Ft-ban, a kisajátítási kártalanítás összegét pedig a forgalmi értéknek megfelelő 110 000 Ft-ban állapította meg. A felperesek fellebbezése nem alapos, ezzel szemben az alperes fellebbezése és a városi és járási ügyészség fellebbezési óvása részben alapos. A Ptk. 172. §-ának (2) bekezdése szerint a kisajátított dologért értékének megfelelő kártalanítás jár. Így rendelkezik a kisajátításról szóló 1965. évi 15. sz. tvr. 13. §-ának (1) bekezdése is. A törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 40. §-a értelmében kisajátítási kártalanítás jár a kisajátított ingatlanért (földrészlet, épület, tartozékok), a növényzetért, az értékveszteségért, az ingatlanra vonatkozó jogok megszűnéséért és végül egyes költségekért. E rendelet 42. §-a értelmében a kisajátított telek értékét — a város (község) kisajátítással érintett területének rendeltetésétől függően — irányárak alapján kell megállapítani, figyelembe véve a település jelentőségét, a közművesítés fokát, a teleknek a személyes szükséglet által indokolt nagyságát és az értéket befolyásoló egyéb tényezőket. A lakó- és gazdasági épületek értékének meghatározásával kapcsolatban a 43. § akként rendelkezik, hogy meg kell állapítani az újraelőállítási költséget, s azt csökkenteni kell az épület műszaki állapotát és élettartamától függő avulását kifejező tényezővel; az így kiszámított értéket kell az épület értékét befolyásoló egyéb tényezők alapján módosítani. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 62. §-ának (4) bekezdése értelmében az irányárak — ha jogszabály másként nem rendelkezik — a bíróságot nem kötik. A kisajátítással kapcsolatos kártalanítás részletes szabályairól, közelebbről a kisajátítás során alkalmazandó irányárakról az 1/1965. (VII. 24.) PM IM. sz. együttes rendelet rendelkezik. Ez a rendelet a telek 87