Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

donos, földhasználó, haszonélvező, bérlő, haszonbérlő, a telekkönyvből kitűnő jogosultak stb.). Az idézett rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy ingatlan kisajátítása esetében nemcsak a tulajdonos, hanem más jogosultak (haszonélvező, haszonbérlő stb.) is közvetlenül a kisajátítást kérővel szemben támaszthatnak kártalanítási igényt a kisajátított ingatlanon fennállott joguknak a kisajátítás folytán történt megszűnése fejében. Más a helyzet a telekkönyvből ki nem tűnő annak a kötelmi jogosultnak esetében, aki a kisajátítás elrendelése miatt nem szerezhet az ingatlanra tulajdonjogot. Az ilyen személy ugyanis nem fordulhat közvetlenül a kisajátítást kérő ellen ama kártalanítási összeg iránt, amelyet az a kisajátított ingatlan telekkönyvi tulajdonosának már kifizetett. Ilyen esetben a kötelmi jogosult ezt az igényét csak a telekkönyvi tulajdonossal szemben érvényesítheti. Joga van viszont ahhoz, hogy a kisajátítást kérővel szemben közvetlenül érvényesíthesse a még ki nem fizetett vagy az egyezségben felajánlottat meghaladó kártalanítási összeg iránti igényét. Ez utóbbi esetben azonban az igény érvényesítésének az is előfeltétele, hogy a telekkönyvi tulajdonos a kötelmi jogosultnak az ingatlanra vonatkozó tulajdoni igényét elismerje. Ellenkező esetben a kisajátítást kérőn kívül az ingatlan telekkönyvi tulajdonosát is perbe kell vonni annak tűrése végett, hogy a kisajátítást kérő a kártalanítási összeget a kötelmi jogosultnak fizethesse ki. [PK 921. sz., BH 1967/7. sz.] 61. A kisajátítási eljárás során a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 40. §-ában meghatározott igények tekintetében külön-külön tett egyezségi ajánlat tételeként köti a kisajátítást kérőt. A bíróság az egyes részigények tekintetében tett ajánlat szerinti összegnél kisebb összegű kártalanítást akkor sem állapíthat meg, ha a tulajdonos keresete folytán más részigények tekintetében a felajánlott kártalanítást meghaladó pénzkövetelést ítélt meg. Az 1965. évi 15. sz. tvr. (a továbbiakban: Tvr.) 14. §-ának (1) bekezdése szerint kisajátítás esetén a pénzbeli kártalanítás mértékét a kisajátítást kérő ajánlata alapján az ügyfelek egyezsége határozza meg. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 40. §-a szerint kártalanítás jár: a) a kisajátított ingatlanért (földrészlet, épület, tartozékok), b) a növényzetért, c) az értékveszteségért, d) az ingatlanra vonatkozó jogok megszüntetéséért és e) egyes költségekért. A kisajátítást kérő az egyezségi ajánlatát a most felsorolt egyes igények (tételek) tekintetében rendszerint külön-külön teszi meg. Ebből következően a felek az egyes igények (tételek) tekintetében külön-külön is köthetnek egyezséget. Az egyezségi ajánlat azonban egyezség hiányában is köti a kisajátítást kérőt, ami világosan kitűnik a Tvr. 15. §-a (3) bekezdésének abból a rendelkezéséből, amely szerint a kisajátítást kérő a felajánlott kártala84