Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A II—III. r. alperesek bútoraikkal együtt beköltöztek a haszonélvezőhöz, bútoraikat a konyhában helyezték el, s vele együtt laktak. A haszonélvező halála után a haszonélvezővel együtt használt összes helyiségeket s a kertet is kizárólagos használatukba vették. A felperes a házasingatlan használatának megosztását kérte. Keresetéhez vázrajzot csatolt. Az elsőfokú bíróság előtt megtartott első tárgyaláson az I. r. alperes még a felperesre bízta a vázrajz szerinti választás jogát, de miután a felperes a II—III. r. alperesek által használt utcai szobát a mögötte levő konyhával együtt kizárólagos joggal, míg a többi mellékhelyiséget közös használatra kérte részére átengedni, visszavonta a korábban adott szabad választás jogát a felperestől. A II—III. r. alperesek a kereset elutasítását kérték arra hivatkozással, hogy a haszonélvezővel együtt laktak, őt 1961-től kezdődően eltartották, s ezért a lakás f őbérlőinek tekintendők. Az elsőfokú bíróság a tárgyalás adatai alapján nem állapította meg a haszonélvező és a II—III. r. alperesek közötti tartási viszonyt, s a peres felek közötti jogvitát a Ptk. 140—145. §-ai alapján — a közös tulajdon szabályai szerint — döntötte el. Döntésében a felperes kizárólagos használatába adta a bérlő által használt, a per során megüresedett utcai szobát, valamint az amögötti kiskonyhát, kamrát, nyári konyhát az alatta levő pincével, míg az I. r. alperes kizárólagos használatába került a II—III. r. alperes által lakott másik utcai szoba, a mögötte levő konyhával együtt. A továbbiakban úgy rendelkezett, hogy a házingatlanban levő egyéb helyiségek, így az istálló, az akol és a sertéséi a felperes és az I. r. alperes közös használatába jut, végül a kert V2—V2 részének kizárólagos használatára a felperes és az I. r. alperes jogosult. A fentebb említett megfontolások alapján az elsőfokú bíróság a II—III. r. alpereseket arra kötelezte, hogy a kiskonyhát, a kamrát, a nyári konyhát és a pincét kiürítve bocsássák a felperes birtokába, s tűrjék, hogy a felperes a közös használatba bocsátott istállót, akolt és sertésólat használja. A peres felek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos. Tévedtek, és ezáltal törvényt sértettek az ügyben eljárt bíróságok akkor, amikor az ügyet a Ptk. 140—145. §-ai alapján bírálták el. A perbeli adatokból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a házingatlan haszonélvezője unokáját, a II. r. alperest és annak feleségét, a III. r. alperest még 1961-ben azért fogadta be a haszonélvezeti joga alapján használt házingatlanban levő lakrészbe, hogy azok vele együtt lakjanak, és a szükséghez képest legyenek segítségére. Ettől az időtől kezdve a haszonélvezőnek állatai etetésénél, a házingatlan karbantartásánál a vele együtt lakó fiatalok — a II—III. r. alperesek — voltak segítségére. Nem változtat ezen az sem, hogy a II. r. alperes a kezdeti időben nem minden este tért haza a munkából e lakásba a nagy távolság miatt. Az sem vitás, hogy a haszonélvező a bérlő által használt egyetlen utcai 62