Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

tént; nincs jelentősége a munkáltató megtérítési kötelezettsége szempontjából annak, hogy maga a baleseti sérült is közrehatott a baleset bekövetkeztében. Nem fűződik azonban megtérítési kötelezettség a teljes mértékben önokozta kárhoz, mert az ilyen kárt nem a munkáltató, és nem is a sérülttől különböző személy mint a munkáltató megbízottja okozta, hanem kizárólag a baleseti sérült. Ezért a társadalombiztosítási szerv nem léphet fel megtérítési igénnyel a munkáltatóval szemben, ha a balesetelhárító óvórendszabályt vagy óvóintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett dolgozó mulasztotta el. Az adott esetben a perben feltárt adatok alapján aggálytalanul megállapítható, hogy a sérült T. M. volt az, aki a verekedést kezdeményezte, amelynek során T. Gy.-t a földre lenyomta, aki hanyatt fekve igyekezett szabadulni a szorongatott helyzetéből, és e közben történt az, hogy T. M.-t a bal szeme tájékán megütve, nevezett szemüvegének a szára eltörött, és belefúródott T. M. bal szemébe. A T. Gy. ellen indított büntetőügyben a bíróság megállapította, hogy a nevezett védelmi helyzetben követte el a súlyos testi sértést, ezért jogos védelem okából felmentette. Mind T. Gy., mind T. M. a munkáltató felperes megbízottjai voltak. A vitát és a verekedést — amely munkájukkal kapcsolatban keletkezett — T. M. kezdeményezte. T. Gy. a sértést védekező helyzetben követte el. Ennélfogva az adott esetben az állapítható meg, hogy T. M. végeredményben a saját óvórendszabályt sértő, kezdeményező tévekenységével kizárólag maga okozta a kárát, és mulasztotta el a kötelező óvórendszabály megtartását. Ezért a felperes megtérítési kötelezettsége nem állapítható meg. A perben nincs olyan adat, amely arra mutatna, hogy az ABEO 15. pontjával kapcsolatban a felperes valamely szükséges intézkedés foganatosítását elmulasztotta volna. A kérdéses verekedés az istállóban rövid idő alatt akkor történt, amikor ott a verekedőkön kívül senki nem tartózkodott. Törvénysértéssel kötelezte tehát az alperes a felperest óvórendszabály-mulasztás címén a T. M. sérüléséből kifolyóan nyújtott társadalombiztosítási szolgáltatások megtérítésére. Következésképpen megalapozatlan és jogszabálysértő a másodfokú bíróság ítélete, amely helybenhagyta a felperes keresetét elutasító elsőfokú bírósági ítéletet. [P. törv. IV. 20 023/1967. sz., BH 1967/9. sz. 5441.] 376. A társadálombiztosítási szervnek az óvórendszabályt mulasztó munkáltatóval szemben a segélyezési költségekre vonatkozó megtérítési igényét a biztosított dolgozó közreható magatartása nem érinti [71/1955. (XII. 31.) MT sz. r. 98. §]. Az alperes a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet 98. §-a alapján fizetési meghagyással 10 983 Ft segélyezési költség megtérítésére kötelezte a felperest, mert T. L-né üzemi balesete annak folytán következett be, hogy a felperes művezetője és csoportvezetője ellenőrzési kötelezettségét elmulasztotta és a dolgozók balesetvédelmi oktatása hiányos volt. A járásbíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes megtérítési igénye a 71//1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet 98. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapszik. E rendelethely szerint a mun514