Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

ugyan a munkát végző dolgozók közül elsősorban a minőségi ellenőr a felelős, aki utasítást kapott, hogy a munka megkezdésével a művezetőt meg kell várni, de felelős a munkában részt vett többi dolgozó is, akik türelmetlenkedtek, és sürgették a munka megkezdését, majd a munkát irányító személy nélkül végezték, a szállítószalagot kézzel maguk fölé emelték és a további emeléshez szükséges emelőeszközök beszerzését, illetve a szalag alátámasztását olyan gondatlanul foganatosították, hogy a sérült az egyik oldalon egyedül maradt, aminek következtében 80 kg-ot meghaladó teher nehezedett rá, amit a szalag megbillenése után nem tudott megtartani. így megszegték az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott óvórendszabályokat. A szállítószalag felemelésében résztvevő dolgozók közül N. L. eredetileg is a szállítószalaghoz volt beosztva, nem lehet tehát vitás, hogy feladatkörében járt el, amikor a szalag felemelésében részt vett. A kapott utasítás alapján ugyanilyen minőségben járt el a többi dolgozó is. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy nem várták meg a művezető megérkezését, figyelemmel arra a körülményre, hogy eddig is hasonló módon a keverőben dolgozók alkalmilag szokták elvégezni ezt a munkát. Ezek szerint F. I. balesete a munkáltató megbízottainak óvórendszabály-múlasztása folytán következett be. Emellett azonban közvetlenül a felperes részéről is történt óvórendszabály-szegés. A felperesnek tudomása volt arról, hogy a keverőben dolgozók alkalmilag kézi erővel szokták elvégezni a szállítószalag áthelyezését vagy felemelését. Arról is tudott, hogy a szállítószalagot olyan magasra kellett emelni, ami kézi erővel már nem mindig lehetséges. A baleset alkalmával is dorongot, deszkát akartak felhasználni a kellő magasságba való felemeléshez. Ilyen körülmények között ennek a munkafolyamatnak kézi erővel való elvégzése egyrészt nagy erőkifejtést igényel, másrészt nagy a baleseti veszélyessége. Így a felperes részéről óvórendszabály-mulasztás az, hogy nem rendszeresített — csupán a baleset bekövetkezte után — olyan segédeszközt (gépet), ami kizárja az ilyen természetű balesetek bekövetkezését, egyedül az elegendő létszám — amire az alperes a perben hivatkozott — nem biztosítja a balesetmentességet. így az elsőfokú bíróság helyesen utalt az Anyagmozgatási Óvórendszabály 31. pontjában foglalt rendelkezések megszegésére is. Végül fennáll a munkáltató felelőssége azért is, mert a balesetet szenvedett F. I.-t, aki más munkahelyen dolgozott, erre a kétségtelenül veszéllyel járó munkára nem oktatták ki. Arra sincs adat a felperes állításán kívül, hogy munkatársai megfelelő oktatásban részesültek volna. A kifejtettek szerint a munkáltató felperesnek a segélyezés megtérítési kötelezettsége a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet 98. §-a értelmében fennáll. JP. törv. IV. 21 054/1965. sz.t BH 1966/5. sz. 4887.] 375. Övórendszabály-mulasztás esetén a munkáltató (termelőszövetkezet) a társadalombiztosítási szerv által folyósított ellátást nem köteles megtéríteni, ha az óvórendszabály megtartását kizárólag a baleseti 512