Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

ható volt. A KRESZ 57. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a jármű sebességét — a biztonságos közlekedésre vonatkozó szabályok szem előtt tartásával — úgy kell megválasztani, hogy az megfeleljen a látási, forgalmi és útviszonyoknak, és ne igényeljen nagyobb féktávolságot, mint amekkora a belátható útszakasz hossza. A (8) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy az adott forgalmi és útviszonyok figyelembevételével megfelelő mértékben csökkenteni kell a sebességet, és szükség esetén meg is kell állni minden olyan helyen, illetőleg alkalommal, amikor az a személy- és vagyonbiztonság megóvása érdekében szükséges, így különösen többek között akkor, ha a látási viszonyok szükségessé teszik. N. L. ezeknek a rendelkezéseknek nem tett eleget. Neki ugyanis legalább a jármű sebességének megfelelő féktávolságból látnia kellett a további kilátást eltakaró füstfelhőt, tehát nemcsak csökkenteni kellett volna a kerékpár sebességét, hanem kellő időben meg kellett volna állnia. A szabálysértési hatóság egyébként megszüntető határozatában N. L. terhére a KRESZ 34. §-ának (2) bekezdésében meghatározott szabálysértést meg is állapította, és csak személyi körülményeire figyelemmel szüntette meg az eljárást. Az 5/1959. (V. 8.) MüM sz. rendelet 230/A §-ának (1) bekezdésére, illetőleg a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendeletnek a 18/1966. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet 7. §-ával módosított 74. §-a (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel alkalmazni kell a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdését, és ehhez képest a felperes az alperes követelésének csupán a kármegosztással arányos részét tartozik megtéríteni. N. L. magatartását értékelve a Legfelsőbb Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a felmerült kárnak 20%-a az a rész, amely azzal van összefüggésben, hogy N. L. a kárelhárítási kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes tehát a 17 134,50 Ft társadalombiztosítási szolgáltatás 80%-ának, 13 707,60 Ft-nak és az 1966. május 1-től folyósított havi 265 Ft baleseti járadék 80%-ának, 212 Ft-nak a megtérítését igényelheti jogszerűen a felperestől, éspedig a baleseti járadéknak nem a 8 évre számított összegét, hanem csak a mindenkor esedékessé váló havi összeget. Az 5/1959. (V. 8.) MüM sz. rendelet 231. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 96. §-ában megjelölt állami szervek: költségvetési szervek — ideértve a folyószámlarendszerben gazdálkodó szerveket is —, valamint az állami vállalatok és egyéb állami gazdálkodó szervek tartoznak a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 94— 95. §-án alapuló megtérítési kötelezettségüket egy összegben teljesíteni. A felperes azonban a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 96. §-ában, illetőleg az 5/1959. (V. 8.) MüM sz. rendelet 231. §-ának (1) bekezdésében megjelölt állami szervnek nem tekinthető. Jogszabálysértő ezért az alperes fizetési meghagyásának az a része, amellyel a felperest — mely szövetkezeti szerv — az 5/1959. (V. 8.) MüM sz. rendelet 231. §-a (3) bekezdésének c) pontja szerinti átalányöszeg megtérítésére kötelezte. [P. törv. III. 20 421/1967. sz., BH 1967/12. sz. 5530.] 509