Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

fokú bíróság, midőn a keresetlevelet a Pp. 129. §-a alapján a közös munkaügyi döntőbizottsághoz rendelte áttenni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 274. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [P. törv. IV. 20 551/1965. sz., BH 1966/5 sz. 4883.] 346. Munkaügyi vitában hatáskör (Mt. 141—142. §). A felperes még 1963. januárjában fizetési meghagyás kibocsátása iránt kérelmet terjesztett elő a m.-i járásbíróságnál az alperessel szemben annak előadása mellett, hogy az alperes még 1955. augusztusában kilépett tőle, és 896 Ft értékű munkaruhával nem számolt el. A m.-i járásbíróság a fizetési meghagyást kibocsátotta, az azonban az alperes részére nem volt kézbesíthető, amiről a járásbíróság 1963. február 19-én a felperest értesítette. A felperes 1965. március 16-án kelt beadványában azt a bejelentést tette, hogy az adós K.-n lakik, és ezért kérte a keletkezett iratoknak a k.-i járásbírósághoz való áttételét. A k.-i járásbíróság kibocsátotta a fizetési meghagyást, amely azonban az alperes részére megadott címen nem volt kézbesíthető. Ezt követően a felperes 1965. november 27-én kelt beadványában azt a bejelentést tette, hogy az alperes lakóhelye H.-n van, egyben kérte az iratoknak a h.-i városi bírósághoz való áttételét. A h.-i városi bíróság a fizetési meghagyást 1965. december 23-án kibocsátotta, amelyet az alperes kellő időben ellentmondással támadott meg. Erre a városi bíróság elrendelte a keresetlevélnek tekintett fizetési meghagyás iránti kérelemnek a felperesi vállalat munkaügyi döntőbizottságához való áttételét, hivatkozással az Mt. 142. §-ának (1) bekezdésére, valamint a 9/1964. (XII. 24.) MüM sz. rendelet 51. §-ának (2) bekezdésére, illetőleg a Pp. 129. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre. A városi bíróság végzése ellen a felperes fellebbezett, és ebben az eljárás folytatását kérte. A felperes fellebbezése alaptalan. A Pp. 132. és 316. §-ainak egybevetett rendelkezéseiből kitűnik, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtásának jogi hatályai megszűnnek, ha a fizetési meghagyás az adósnak nem volt kézbesíthető, és a hitelező a kézbesítés sikertelen megkísérlésére vonatkozó értesítés kézhezvételétől számított 30 nap alatt a kézbesítéshez szükséges adatokat nem jelenti be. Ezek szerint a m.-i járásbíróságnál előterjesztett fizetési meghagyás iránti kérelemhez fűződő joghatályok is megszűntek, amikor a felperes az adós lakcímét az 1963. február 19-i értesítés kézhezvételétől számított 30 nap alatt nem jelentette be. Ebből következik az is, hogy amikor 1965-ben a felperes az iratoknak a k.-i járásbírósághoz való áttételét kérte, a kérelme valójában új munkaügyi vitának az előterjesztését jelentette. A munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 1964. évi 29. sz. tvr.-nek és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 33/1964. (XII. 18.) Korm. sz. rendeletnek a munkaügyi viták hatásköri szabályaira 482