Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

tartási költség emelkedésének kimutatása nélkül járadék megítélésének alapja nem lehet. A kerületi bíróságnak tehát tovább kell vizsgálnia, éspedig hivatalból, hogy a felperes járadék iránti igénye jövedelemelmaradás miatt alapos-e. [P. törv. IV. 20 179/1966. sz., BH 1966/9 sz 5009.] 343. Üzemi baleset miatt keletkezett perben átlagkereset számítása, ha a dolgozó még nem töltött 12 hónapot a vállalatnál [Mt. V 140 141. §, 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. r. 3. §]. A hátramaradt özvegy ráutaltságának a kérdése [2/1964. (IV. 3.) MüM sz. r. 7. §]. A felperes férjét 1965. október 21-én az alperes egyik föld alatti fejtésében — ahol csillés munkakörben dolgozott — omlás következtében halálos üzemi baleset érte. A felperes és a férje (az elhalt) házasságából két gyermek származott, az egyik 9, a másik pedig 4 éves, s mind a kettő a felperes gondozásában van. Az illetékes társadalombiztosítási igazgatóság 1965. október 1-től kezdődően a felperes részére havi 727 Ft özvegyi nyugdíjat, a két kiskorú gyermek részére összesen ugyancsak 721 Ft havi árvaellátást folyósít. A felperes házasságkötése óta nem állt munkaviszonyban, jelenleg is háztartásbeli. A felperes a munkáltató alperestől a férjének a baleset előtti átlagkeresete, valamint az özvegyi nyugdíj és árvaellátás együttes összege közötti különbözetnek megfelelő járadék folyósítását kérte kártérítésként. Az alperes elutasította e kérelmet, mire a felperes panasszal fordult az alperes munkaügyi döntőbizottságához. A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperes panaszát, mert a felperes 50%-os munkaképessége mellett is napi 4 órás munka vállalásával mintegy havi 500—600 Ft keresethez juthatna, ami fedezné az elhalt átlagkeresete és a nyugdíj, illetőleg az árvaellátás közötti különbözetet. A járásbíróság a felperes felülvizsgálati kérelmére hozott határozatával a munkaügyi döntőbizottság határozatát részben és úgy változtatta meg, hogy 1966. február 1-től 1966. december végéig terjedő időre az alperest havi 250 Ft járadék fizetésére kötelezte, míg a felperes ezt meghaladó felülvizsgálati kérelmét elutasította. A megalapozatlanság és törvénysértés címén emelt törvényességi óvás alapos. Megalapozatlan a járásbíróság határozatának az elhunyt átlagkeresetére és a marasztalás összegszerűségére vonatkozó megállapítása. A 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében az átlagkereset számításánál az Mt. V. 140. §-ának (1) és (3) bekezdésében meghatározott időtartamokat kell alapul venni. Ebből következik, hogy ha a dolgozó még nem töltött 12 hónapot a vállalatnál, az áltagkereset kiszámításánál csak a vállalatnál eltöltött időt kell alapul venni. A felperes férje — a rendelkezésre álló adatok szerint — 1965. júniusáig építőipari ktsz-nél volt gépkocsivezető, csak ezután mintegy 4 hónapig, az 1965. október 21-én bekövetkezett balesetéig állt az alperes alkalmazásában. A per irataihoz csatolt keresetkimutatásból megállapítható, hogy a felperes férje az alperesnél fennállott munkaviszonya alatt 478