Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

rülése — miután az munka végzése közben, munkaviszonya keretében történt — üzemi baleset következménye, amelyért az alperest felelősség terheli ha a mentesítésének az Mt. 123/A. §-ának (2) bekezdésében írt előfeltételei nem állapíthatók meg. Az alperes kimentési okként azt adta elő, hogy a balesetet kizárólag a felperes nagyfokú figyelmetlensége okozta. Az alperesnek ez a védekezése részben helytálló. A MÁV Forgalmi és Kereskedelmi Szakszolgálat Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabályának 42. pontja szerint a vágányok közötti ténykedésnél úgy kell elhelyezkedni, hogy a szomszédos vágányon közlekedő járművek a testi épséget ne veszélyeztessék. A felperes ezt a rendelkezést figyelmen kívül hagyta. Az kétségtelen, hogy a felperesnek a víz megindítása végett a nyitódaruhoz el kellett jutnia. Közlekedése során azonban figyelmetlenül és szükségtelenül a II. számú vágány űrszelvényébe lépett akkor, amikor a behaladó motorvonat már közeledett. A felperesnek a saját mozdonya felől, nem pedig a másik vágány űrszelvényébe lépve kellett volna megkerülnie a darulapot, de mindenképpen körül kellett volna néznie, mielőtt a II. számú vágány űrszelvényébe belépett. A felperes tehát akkor, amikor körültekintés nélkül lépett a II. számú vágány űrszelvényébe, megszegte az idézett MÁV-rendelkezést, nem járt el a köteles gondossággal, úgy ahogy az az adott esetben általában elvárható. Ez által saját maga is közrehatott a baleset bekövetkezésében. Téves a járásbíróságnak az az álláspontja, hogy a közúti forgalomnál kisebb forgalmat lebonyolító állomásokon nem lehet a dolgozótól — akinek figyelmét a munka végzése köti le — azt kívánni, hogy teljes körültekintéssel járjon el. A megfelelő körültekintés, elővigyázat ugyanis minden dolgozótól elvárható. Különösen vonatkozik ez a MÁV dolgozóira, akikre nézve ezt a kötelezettséget külön rendelkezés is előírja. Minthogy a kifejtettek szerint a baleset bekövetkezésében a felperes gondatlan magatartása is közrehatott — bár azt nem kizárólag az ő elháríthatatlan magatartása okozta —, az Mt. 123/A. §-ának (2) bekezdése értelmében az alperes mentesül a kár azon része alól, amelyet a felperes vétkes magatartása idézett elő. A Legfelsőbb Bíróság a felperesnek a baleset bekövetkezésében közreható magatartását 40%-ban állapította meg, ennélfogva a kárt ilyen arányban a felperesnek magának kell viselnie, míg a fennmaradó további 60% kárt az alperes köteles megtéríteni. A felperes a baleset napjától, 1964. április 5-től az 1965. június 21. napjáig terjedő időre — a táppénzes betegállományának időtartamára — nem igényelt kártérítést. Az 1965. június 22-től 1966. szeptember 21-ig terjedő időre egy összegben, ettől kezdve járadék formájában a 2089,70 Ft havi átlagkeresete és az 1416,88 Ft havi rokkantsági nyugdíja közötti különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperest ért kár összege tehát — a rokkantsági nyugdíjba helyezés óta — az utóbb említett két összeg közötti különbözet, vagyis havi 672,82 Ft. Ennek 60%-át, vagyis havi 403,69 Ft-ot — kerekítve 404 Ft-ot — köteles az alperes megtéríteni. Ezt figyelembe véve az alperes által 1965. június 22-től 1966. szeptember 21-ig (15 hónapra) fizetendő marasz471