Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

rító zsinórja felszaladt, a filmek a szárítóhuzalról leestek, és a padlón hevernek. A felperes a lábrácsra széket helyezett, s arra felállva kísérelte meg a zsinór elérését és a szárító felhúzását. Ez a kísérlet azonban nem sikerült, a szék megcsúszott, és arról a felperes leesett. Ennek következtében agyrázkódást és koponyacsontrepedést szenvedett, s a balesete napjától március 13-ig kórházi ápolás alatt állott, majd 1965. május 30-ig betegállományban volt. A felperes az átlagkeresete és a táppénze közötti különbözet címén 1474 Ft megtérítését kérte az alperestől. Az alperes igazgatója a felperes kérelmét elutasította. Azt állapította meg, hogy a szárító megigazítása nem tartozott a felperes munkaköréhez. A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult panasszal. A munkaügyi döntőbizottság a felperes panaszát elutasította azzal az indokolással, hogy a balesetet kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta. Ezért a munkáltatójával szemben kártérítési igényt nem érvényesíthet. A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A kerületi bíróság a munkaügyi döntőbizottság határozatát részben megváltoztatta, és 50%-os kármegosztás mellett kötelezte az alperest, hogy 737 Ft-ot fizessen meg a felperesnek. A felperes ezt meghaladó kérelmét elutasította. A jogerős határozatnak a felperes kérelmét részben elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Tévedett, s ez által törvényt sértett a kerületi bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a baleset bekövetkezéséért a felperest is felelősség terheli, és ennek folyamányaként kármegosztást alkalmazott. A per iratai szerint ugyanis a felperes a baleset alkalmával úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. A felperesnek — miután észlelte, hogy a szárító zsinórja felszaladt, és a filmek a padlóra hullottak — a filmek megmentése és ez által a betegek érdekében gyorsan kellett cselekednie. E cselekedetnek a szárító helyrehozására kellett irányulnia. A szárítónak a 3—3,5 m magasban történt biztonságos megigazításához létra szükséges, ennek hollétéről azonban csak a felperes felettese és a takarítónő tudott. Hasonló esetekben a kialakult gyakorlat az volt, hogy a cementpadlózaton levő lábrácsra széket helyeztek, és arra állva húzták le a szárító felszaladt zsinórját. Ezúttal is a felperes ennek a kialakult gyakorlatnak megfelelően járt el, a létra használatára — többek között a filmek megmentéséhez szükséges gyors intézkedés érdekében — nem is volt lehetősége. Az a tény, hogy a lábrácson elhelyezett szék megcsúszott és megbillent, nem szolgálhat megfelelő következtetési alapul arra, hogy a felperes neki felróható vigyázatlan magatartást tanúsított volna, és a balesete részben ennek a vigyázatlan magatartásnak a következményeként történt volna. A felperes a munkaköréhez tartozó tevékenysége közben a kialakult szokásnak megfelelően járt el. Egyéb lehetőséget az alperes a felperes részére a szárító zsinórjának a lehúzásához nem biztosított. Ezért — figyelembe véve a gyors intézkedés szükségességét is — a bekövetkezett baleset a felperes terhére a legkisebb mértékben sem róható fel. 30 Polgári Jogi Döntvénytár 465