Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

hogy a baleset a felperes által előadott módon következett be. Emellett szól az is, hogy a felperes a balesetet követő napon már közölte munkatársával, hogy miként szenvedett balesetet, és ezen az előadásán azóta sem változtatott. Különben sem merült fel eddig olyan adat, amely arra engedne következtetést, hogy a feleperes szemsérülése másképpen keletkezhetett. Amennyiben a perben eljárt bíróságnak a felsorolt bizonyítékok ellenére aggálya merült fel a felperes állításainak valóságát illetően, további bizonyítást kellett volna felvennie, mindenekelőtt újabb szakértőt kellett volna meghallgatnia arra vonatkozólag, hogy kizárt-e annak lehetősége, hogy a felperes szemsérülése az általa állított módon keletkezett. A most említett újabb bizonyítás felvétele nélkül a felperes felülvizsgálati kérelmének az elutasítása megalapozatlan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróságnak a felülvizsgálati kérelem tárgyában hozott határozatát hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. E határozat folytán értelemszerűen haíályát vesztette a járásbíróságnak az új eljárás kezdeményezése tárgyában hozott határozata is. [P. törv. I. 20 773/1966. sz., BH 1967/4. sz. 5261. 333. A munkáltató mentesül az üzemi balesetért fennálló felelősség alól, ha a baleset a vállalat működési körén kívül eső és egyben a munkáltató részéről objektíve elháríthatatlan okra vezethető viszsza (Mt. 123/A. §). A felperes — aki az alperes alkalmazásában áll, geodéta munkakörben — 1964. január 9-én munkaköréből adódó feladatát teljesítve K. községben felmérési munkálatokat végzett. A munkavégzés időpontjában mintegy mínusz 12 C° hőmérsékletű, hideg idő volt, az úttest és a járdák csúszósak voltak. A felperes által vezetett brigád F. D. ingatlanát kívánta felmérni, amikor azonban a felperes a ház kapuján belépve kéthárom lépést tett az udvar felé, a síkos úton megcsúszott, s bár nem esett el, kiegyensúlyozó mozdulata folytán derékrándulást szenvedett. Minthogy fájdalmai következtében a munkát folytatni nem tudta, 1964. január 10-én visszautazott B.-re, január 11-én táppénzes állományba került, majd január 14-től február 29-ig kórházi ápolásban részesült. Munkaképességét csak 1964. április 26-án nyerte vissza. A felperes a balesetéből származó kárának megtérítése iránt a munkáltatójához fordult, kérelmét azonban az alperes elutasította. Álláspontja szerint a balesetet kizárólag a felperes figyelmetlen s elháríthatatlan magatartása okozta. A keletkezett kárt is tehát kizárólag neki kell viselnie. A vállalati egyeztető bizottság a felperes panaszát ugyancsak elutasította, mivel a vállalat felelősségét nem találta megállapíthatónak. A felperes keresete alapján eljáró elsőfokú bíróság az alperes kártérítési kötelezettségét megállapította, és arra kötelezte, hogy 3945 Ft-ot, valamint 795 Ft perköltséget fizessen meg a felperesnek. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 123/A. 461