Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

főaknász erre vonatkozó utasításának a teljesítését meg kellett volna tagadnia. Különös jelentőséget tulajdonított a járásbíróság annak, hogy a perben meghallgatott szakértő véleménye szerint a felperes megszegte az ÁBBESZ 10. §-ának azt az általános érvényű rendelkezését, hogy a dolgozó a munkavégzés során a legnagyobb körültekintést köteles tanúsítani. Ha a felperes kellő figyelemmel végzi a híd leengedését, elkerülhette volna a balesetet. A járásbíróság határozata ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 123/A §-ának (2) bekezdése értelmében a vállalat a munkaviszony keretében elszenvedett balesetből származott kárért őt terhelő anyagi felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül levő elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Ezek a kimentési okok azonban az adott esetben nem forognak fenn. A működési körén kívül eső elháríthatatlan ok szóba sem jöhet, de a baleset bekövetkezését — az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben — a per adatai alapján kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartására sem lehet visszavezetni. A perben meghallgatott szakértő véleménye szerint a híd kezelésére nincs biztonsági előírás, a baleset okával kapcsolatban csak az ÁBBESZ 10. §-ára lehet hivatkozni, amely a körültekintő munkavégzést írja elő. A baleset vizsgálat sem állapított meg mulasztást, akkor az alperes is véletlennek tulajdonította a balesetet. A szakértő ilyen tartalmú véleményéből a járásbíróság határozatának indokolása iratellenesen állapítja meg azt, hogy a szakértő a felperes óvórendszabály szegésének tulajdonította a balesetet. Ettől függetlenül is a körültekintő munkavégzésre vonatkozó előírás annyira általános érvényő óvórendszabály, hogy szinte minden üzemi balesetnél kimutatható annak megszegése, s a járásbíróság jogi álláspontjának elfogadása gyakorlatilag az esetek túlnyomó többségében mentesítené a vállalatot az üzemi balesetből származó kárért való felelősség alól. Az ilyen jellegű óvórendszabály megszegése tehát nem lehet alapja olyan megállapításnak, hogy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása az okozója a balesetnek. Ennek az óvórendszabálynak a megszegés legfeljebb az Mt. 123/A §-a (2) bekezdésének utolsó mondatában foglaltaknak megfelelő kármegosztás alapjául szolgálhat. Az adott esetben azonban még ennek feltételei sem állanak fenn. A tényállás szerint a híd leeresztését az alperesnek intézkedésre jogosult alkalmazottja rendelte el. A leeresztést ezúttal is ketten végezték. A felperes első ízben vett részt ebben a munkában, míg munkatársa előzőleg már több alkalommal engedte le a hidat. Ha a híd leeresztéséhez nem is kellett előzetes kioktatás, az abban gyakorlatlan felperest munkatársának mégis figyelmeztetnie kellett volna az esetleges helytelen munkavégzésből származó balesetveszélyre. Emellett a felperesnek a munkatársa a hidat csak a vállmagasságig tudta megtartani, és akkor leejtette, s emiatt következett be a baleset. Ilyen körülmények között a felperes terhére vétkes magatartást sem lehet megállapítani. 458