Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

február 5-én kocsikísérő volt a K. J. által vezetett tehergépkocsin. Útközben a gépkocsi meghibásodott. A felperes segédkezett a gépkocsi javításában. Javítás közben mindketten a gépkocsi alá feküdtek. A gépkocsivezető szétszedte az üzemanyag csővezetékét. Az abból kifolyt benzinből több-kevesebb a felperes és a gépkocsivezető bundájára folyt, és anyagába felszívódott. A gépkocsivezető javítási munka közben megállapította, hogy nem tudja a hibát kijavítani. A közeli házból a javításhoz kért mosdótálat a gépkocsivezető visszavitte, és ottmaradt az idegen lakásban. 10—12 percnyi várakozás után a felperes is a gépkocsivezető után ment. A ruhájukból kiáradó benzingőz a helyiségben levő tűzhely tüzétől felmelegedve lángra lobbant. Mindkettőjük ruhája meggyulladt, és a felperes a bal karján súlyos égési sebeket szenvedett. 1965. május 9-ig táppénzes állományban volt. Az alperes elutasította a felperes kártérítési kérelmét, mert szerinte a bekövetkezett üzemi balesetet a felperes saját, a vállalat részéről elháríthatatlan magatartása okozta. Az üzemegység egyeztető bizottsága is elutasította a felperes panaszát azonos indokból. A járásbíróságnak a felülvizsgálati kérelmet elutasító határozata ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 123/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a vállalat köteles megtéríteni dolgozójának azt a kárát, amely a dolgozó életének, egészségének és testi épségének a munkaviszonya keretében történt megsértésével kapcsolatban keletkezett. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése értelmében azonban nem felel a vállalat, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő. A felperes balesete elválaszthatatlan attól, hogy a gépkocsi meghibásodott, és a felperes a gépkocsivezetővel együtt megkísérelte a gépkocsi kijavítását. Eközben itatódott át a ruhájuk benzinnel. Éppen ezért nem lehet szó arról, hogy a kárt a vállalat működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Ugyancsak nem lehet szó arról, hogy a baleset oka a károsult felperes kizárólagos elháríthatatlan magatartása volt, mert ha a gépkocsi üzembiztos lett volna, nem került volna sor a hiba kijavításának megkísérlésére, és természetszerűleg nem következhetett volna be a baleset. A gépkocsi meghibásodása is — amely az alperes terhére esik — oka volt a kár bekövetkezésének. Az alperes anyagi felelőssége tehát a felperest ért üzemi beleset miatt fennáll, mert a teljes mentesülést eredményező egyik kimentési ok sem állapítható meg. Az Mt. 123/A. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata értelmében csak kármegosztásra kerülhet sor abban az esetben, ha a felperes vétkes magatartása is megállapítható a kár részbeni bekövetkezésének okaként. Az a tény, hogy a felperes benzines bundájával olyan helyiségbe lépett, ahol tűz égett, csak vétkes közreható magatartásként értékelhető, ami kármegosztás alapjául szolgálhat. Ebből a szempontból azonban a tényállás nincs megfelelően felderítve, bár a perben ellentétes adatok vannak arra vonatkozóan, hogy a baleset milyen körülmények között következett be. 456