Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

elvégzésénél is jelentősége van. Emellett teljes vagy részleges munkaképtelenség esetén többletköltségek merülhetnek fel különböző címeken (pl. mások segítségére van szükség). A kifejtettek szerint nincs törvényes alap arra, hogy a bíróság az öregségi korhatár elérésére tekintettel az üzemi balesetről (foglalkozási betegségből) eredő járadékfizetési kötelezettséget megállapító ítéletében a fizetési kötelezettség tartalmát meghatározott időre korlátozza. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a járadékfizetési kötelezettség kezdő időpontját 1962. február 25. napjában állapította meg, és mellőzte az alapját vesztett egy összegben való marasztalásra vonatkozó rendelkezést [P. törv. IV. 20 509/1966. sz., BH 1967/3. sz. 5228.] 324. A foglalkozási betegség miatti munkaképtelenség folytán előállott kár megtérítése iránt a munkáltató ellen támasztott igény elbírálásánál irányadó jogszabályok [Rny. 93. §, Mt. 123]A. §, PK 897. 905. sz.]. A kerületi bíróság az alperes kártérítési felelősségét illetően a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 93. §-ának (1) bekezdésére utalt. Ez a jogszabályi utalás azonban téves. A 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet ugyanis csak 1959. január 1. napján lépett hatályba. A felperesnél a szilikózis fennállását első ízben 1956-ban állapították meg, ekkor pedig a 69/1954. (XI. 2.) MT sz. rendelet volt hatályban, ezért a kerületi bíróságnak is e jogszabályi rendelkezésre kellett volna utalnia. Az adott esetben azonban az említett egyik jogszabály sem alkalmazható a perbeli jogvita eldöntésénél. A Legfelsőbb Bíróság 897. számú polgári kollégiumi állásfoglalásának 3/a. pontjában (BH 1966. évi 8. szám) kifejtettek szerint a vállalat felelőssége szempontjából foglalkozási betegség esetében az ebből eredő munkaképtelenség vagy munkaképességcsökkenés által okozott vagyoni károsodás tényleges bekövetkezésének az időpontja az irányadó. Ha tehát az orvosi megállapítás szerint a dolgozó 1961. április l-e előtt betegedett ugyan meg foglalkozási betegségben, csak ezt követően került azonban beteg-, illetőleg rokkantállományba, az igénye elbírálásánál nem a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 93. §-át, hanem az Mt. 123/A. §-át kell alkalmazni. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 905. számú állásfoglalása (BH 1967. évi 1. sz.) szerint is „abban az esetben, ha a dolgozó 1961. április 1. napja előtt betegedett meg foglalkozási betegségben, ennek következtében a keresete csökkent, és járadékban is részesült, a betegség súlyosbodása folytán azonban 1961. április 1. napja után került rokkantsági nyugállományba, az átlagkeresete és a rokkantsági nyugdíja különbözetének megtérítése iránt támasztott igényét a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 93. §-a alapján kell elbírálni. Az Mt. 123/A §-át kell viszont alkalmazni abban az esetben, ha a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozónak — munkaképességcsökkenése ellenére — 1961. április 1. napja előtt keresetvesztesége nem volt." Az adott esetben a felperesnél a szilikózis megbetegedést 1956. június 14-én állapították meg első ízben, e betegségével kapcsolatban azon446