Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

nyel kapcsolatosan az alperes 4000 Ft összegű kártérítést a felperesnek már kifizetett. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, hivatkozással 4 kiskorú gyermekére, kereset nélküli feleségére, valamint eltartásra szoruló édesanyjára. Tényállítási igazolására hatósági vagyoni bizonyítványát csatolta. A felperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte. A bíróság a 3/1965. (II. 11.) IM sz. rendelet 8. §-ának (3) bekezdése értelmében a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az alperest a kártérítési kötelezettség alól mentesítette. Indokolásában utalt arra, hogy az alperes kárfelelőssége az Mt. V. 187. §-ának (4) bekezdése értelmében egyévi átlagkeresete erejéig áll fenn. A munkaügyi döntőbizottság határozatában helyesen hivatkozott az alperes kereseti és szociális viszonyaira, valamint arra, hogy az eseményekből kifolyólag az alperes már 4000 Ft összegű kártérítést a munkáltatója részére megfizetett. Az alperesnek a keresete havi 1500 Ft, amelyből köteles eltartani az 1955. szeptember 25. napján született András, az 1959. február 20. napján született Zsófia, az 1963. július 3-án született János és Irén nevű gyermekeit. Az alperes András nevű gyermeke gyermekparalizisből kifolyólag állandó gondozásra szorul, ezért a felesége a beteg gyermek mellett nem tud kereső foglalkozást folytatni. Az Mt. V. 189. §-ának (1) bekezdése szerint a kártérítést alacsonyabb összegben akkor lehet megállapítani, ha ezt az eset összes körülményei kellően indokolják, és az a társadalmi tulajdon megóvására való nevelés érdekében helyesnek látszik. A (2) bekezdés pedig előírja, hogy a kártérítés összegének alacsonyabb mértékben történő megállapításához az eset összes körülményeinek vizsgálatánál különösen a károkozó magatartás társadalmi veszélyességét, a vétkesség fokát, a vállalat munkafegyelmének általános helyzetét, az okozott kár nagyságát, valamint a dolgozó körülményeiben az átlagostól eltérő tényezőket kell figyelembe venni. Ezek között a bíróság mérlegelési körébe vonta azt is, hogy a cselekmény elkövetésekor az alperes mindössze pár hónapos gépkocsivezetői jogosítvánnyal rendelkezett. Figyelembe vette azt is, hogy a kerékpáros járművén a világítás igen csekély volt, emiatt az alperes a kerékpárt idejekorán nem vette észre. Azzal a magatartással, hogy a kormányt balra kapta, az alperes elkerült egy esetleges súlyosabb kimeneteleű balesetet, bár az eredmény az lett, hogy ez által a kéttehergépkocsiban keletkezett kár. A személyi sérülés viszonylag csekélyebb. Az alperesnek bizonyítottan terhes családi körülményei indokolttá teszik, hogy a bíróság az Mt. V. 189. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mérséklési tényezőkre való tekintettel — figyelemmel arra, hogy az eseménnyel kapcsolatosan már 4000 Ft összeget az alperes megfizetett — mentesítse a további kártérítési fizetési kötelezettség alól. Az alperes jelenleg is a felperesi munkáltató alkalmazásában áll, munkája és magatartása ellen a perbeli esetet kivéve kifogás nem merült fel. [Pesti Központi Kerületi Bíróság 15. P. 71 007/1966. sz., BH 1967/3. sz. 5225. II.] 27* 419