Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

állományban. Az elmaradt átlagkeresete és a táppénz közötti különbözetként 681 Ft megtérítését kérte az alperestől. Az alperes kármegosztást talált alkalmazandónak, mert megállapítása szerint a sérült vétkes magatartása is közrehatott. Ezért csak a keresetveszteség 70%-ának megfelelő 476 Ft-ot fizetett ki a sérültnek. Az alperes igazgatója ezt követően hozott határozatával az I. r. felperest 273 Ft, a II. r. felperest pedig 203 Ft kártérítés fizetésére kötelezte, mert a sajtológép védőkosár nélküli működéséért felelősek. A felperesek panaszát a munkaügyi döntőbizottság helyett abban az időben még eljáró vállalati egyeztető bizottság szavazategyenlőség miatt a területi egyeztető bizottsághoz tette át, amely az Mt. 145. §-a (2) bekezdésének c) pontjára utalással az iratokat a kerületi bírósághoz továbbította. A kerületi bíróság az I. r. felperes kártérítési felelősségét 50 Ft-ban, a II. r. felperesét 30 Ft-ban állapította meg. A felperesek ezt meghaladó felülvizsgálati kérelmét elutasította. Az e határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. Tévesen hivatkozott a kerületi bíróság az Mt. V. 188. §-ának (1) bekezdésére, mert a felperesekkel szemben nem a bíróság alkalmazott figyelmeztetést a tárgyaláson, hanem az ügyészség a nyomozást megszüntető határozatában. Ezért ugyanezen szakasz (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a munkaügyi vitát intéző szervnek, vagyis a kerületi bíróságnak kellett volna döntenie abban a kérdésben, hogy a kár a felelősség mértéke szempontjából gondatlan bűncselekménnyel okozottnak minősíthető-e. Az I. r. felperes személyes meghallgatásakor azt adta elő, hogy 1958ban volt a szakszervezeti munkavédelmi szemle, amikor az alperes által is elismerten elrendelték a balesetet okozó gépnek védőkosárral való ellátását. Az I. r. felperes azt is előadta, hogy csak 1964 májusában lett csoportvezető, és nem az ő feladata volt a gépnek védőkosárral való ellátása. A II. r. felperes szerint pedig a kérdéses gépet az alperes 1947 óta üzemelteti védőberendezés nélkül. Ilyen peradatokra tekintettel a bíróságnak tisztáznia kellett volna, hogy a felperesek előadása a balesetet okozó gép védőberendezés nélküli üzemeltetéséről mennyiben felel meg a valóságnak. Az e célból felvett bizonyítás eredményéhez képest tisztázni kellett volna azt is, hogy kiket terhel mulasztás a védőberendezés felszerelésének elmaradása miatt. Már a per eddigi adataiból is arra lehet következtetni, hogy a felpereseknél súlyosabb mulasztás terheli esetleg azokat a vezetőket, akik hosszú éveken át még a munkavédelmi szemle után is elnézték a gép védőberendezés nélküli üzemeltetését, és semmit sem tettek a balesetveszély megszüntetésére. Ha viszont ilyen megállapítást a további bizonyítás eredményeként nem lehet tenni, a felperesek a kárt a felelősségüknek megfelelő mértékben kötelesek viselni, mert abban az esetben helytelen lenne az amúgy is kisebb összegű kártérítésnek a határozat szerinti olyan mérvű mérséklése, amely a dolgozók kártérítési felelősségét mintegy jelképessé tenné. [P. törv. IV. 20 381/1966. sz., BH 1967/1. sz. 5156.] 410