Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

bb) Levonások a munkabérből 301. Ha a munkáltató a gyermektartásdíjat alkalmazottjának munkabéréből levonni elmulasztotta, s ezért készfizető kezesként maga voltköteles teljesíteni, — akkor ő az alkalmazottja elleni fellépés során a neki járó megtérítési összeg behajtása végett az alkalmazott munkabérét nem 50, hanem 33% erejéig foglalhatja le (Mt. 73. §, VHT. 136. 152 § Ptk. 272., 274., 276. §). Az adóst jogerős bírói ítélet gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. A b.-i vállalat a vele korábban munkaviszonyban álló adóst terhelő gyermektartásdíj levonása tekintetében fennálló kötelezettségét megsértette, ezért őt mint készfizető kezest jogerős bírói ítélet az adós volt felesége javára 2325 Ft megfizetésére kötelezte. A b.-i vállalat végrehajtást kérő ezt az összeget a jogosultnak kifizette, majd közvetlenül végrehajtási úton lépett fel az adóssal szemben az általa kifizetett összeg behajtása végett. A járásbíróság végzésével elrendelte a végrehajtást az adós ellen 2325 Ft behajtása végett, és ennek érdekében az adósnak a mezőgazdasági termelőszövetkezettől járó jövedelme 33%-át letiltotta. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, és kimondotta, hogy a letiltás az adós jövedelmének 50%-a erejéig terjed. A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A jogvita eldöntése szempontjából mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy milyen követelést kell az adós munkabéréből, jövedelméből behajtani, mert ettől függ, hogy a levonás az adós jövedelmének 33%-a vagy pedig 50%-a erejéig terjedhet-e (Vht. 136. §). A munkáltatónak a készfizető kezesként való felelőssége — figyelemmel a Ptk. 272. §-ának (1) bekezdésében és 274. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre — azt jelenti, hogy a munkáltató, ha megszegi a letiltási rendelkezéseket, maga köteles teljesíteni, s nem követelheti, hogy a jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa be (Vht. 152. §). Abban az esetben tehát, ha a munkáltató elmulasztja a tartásdíjnak a tartásra köteles alkalmazottja munkabéréből való levonását, — az említett jogszbályok értelmében — a le nem vont tartásdíjat maga köteles a tartásra jogosultnak megfizetni, s ez utóbbi követelésével szemben nem hivatkozhat arra, hogy a követelés a tartásra köteles személytől behajtható. Ha a munkáltató a le nem vont tartásdíjat a jogosultnak kifizeti, a kifizetett összeg erejéig a követelés reá száll át (Ptk. 276. §), tehát a kifizetett összeg erejéig megtérítési igénye keletkezik a tartásra köteles személlyel szemben. A munkáltatónak ez a követelése azonban már nem tartásdíjkövetelés. Ilyen jellegű követelésről csak a tartásra jogosult és a tartásra kötelezett közötti viszonyban lehet szó. A munkáltató készfizető kezesi felelősségének alapja viszont az, hogy a letiltásban foglaltaknak nem tett eleget, a letiltott összeget a letiltásban foglalt felhíváshoz képest nem fizette ki a végrehajtást kérőnek. Tehát a munkáltató nem tartásdíjat követel a dolgozójától, hanem a mulasztása következményeként a 406