Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

felelően nem gondoskodott, másrészt pedig, mert az alperes fejletlenül, fiatal korban már háztartási alkalmazotti munka vállalására kényszerült. A per során azonban csak az nyert bizonyítást, hogy az alperest az anyai nagyszülő gondozta, arra már nem terjedt ki a vizsgálódás, hogy való-e az a felperesi állítás, amely szerint annak anyagi alapjait a felperes teremtette meg. Ezt a felperesi állítást az eljárt bíróságok elmulasztották tisztázni, annak ellenére, hogy egymagában az a tény, hogy egy gyermeket az anyai nagyszülő gondozta, arra már nem terjedt ki a vizsgálódás, hogy demtelen. Azt a tényt, hogy az alperes már fiatalon dolgozni kényszerült, egyik peres fél sem vitatta. De ugyanakkor azt sem vitatták, hogy a kapcsolat közöttük nem megfelelően — tehát nem a szokásos szülői, illetve gyermeki szeretettől s ragaszkodástól áthatva — alakult. Ez utóbbi körülményért mindkét fél egyformán elmarasztalandó. Az a körülmény, hogy az alperes fiatalon már dolgozott, méghozzá nehezebb háztartási munkát végzett — arra is figyelemmel, hogy a felperes maga is napszámosmunkát végzett, amelyből következőleg meglehetősen szerény anyagi körülményei lehettek —, egymagában szintén nem értékelhető a felperes terhére. A fentiek tehát önmagukban nem tekinthetők a szülői kötelességek olyan súlyos megsértésének, mint amilyenre az idézett polgári kollégiumi állásfoglalás utal. De az állásfoglalás szerint a gyermeknek kell bizonyítania a szülő érdemtelenségét. Ennek az a következménye, hogy a bizonyítási teher az alperesre hárul, s így minden kétség a felperes javára írandó, illetőleg terhére nem értékelhető. Egyrészt a bíróságok az alperest a reá háruló bizonyítási teher kérdéséről megfelelően nem oktatták ki, másrészt az alperes a per során tanúkat jelentett be, akikkel a felperesnek vele való bánásmódját és hozzá való viszonyát akarta tanúsíttatni, s akiknek kihallgatását a bíróságok elmulasztották. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot a fentiek szerint lefolytatandó eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Szükségesnek tartja megjegyezni a Legfelsőbb Bíróság még azt is, hogy a per eldöntésénél — s a felperes magatartásának megítélésénél — nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az alperes gyermekkora olyan társadalmi és gazdasági időszakra esett, amikor egy szakképzetlen, írástudatlan egyedülálló asszony aligha tudott megfelelő jövedelemhez jutni. E tények ismeretében kell tehát értékelni azt, hogy a felperes gyermekének a nevelését az édesanyjára bízta, továbbá azt is, hogy az alperes már fiatal korában kénytelen volt munkát vállalni. [P. törv. III. 20 401/1966. sz., BH 1966/12. sz. 5113.] 286. Elvesztett családjogi tartás címén kártérítést nem igényelhet az, akit a baleset folytán meghalt személy a törvénynél fogva nem volt 394