Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

szóba kerülhet, amely a bérlőtársi jogviszonyt megfelelő másik lakás biztosításával megszünteti. Olyan másik lakás biztosításával, amely a bérlőtársi használati jognak megfelel, és a bérlőtárs méltányos érdekeit nem sérti. [P. törv. III. 21 147/1965. sz., BH 1966/5. sz. 4879.] 278. A volt házastársak lakáshasználatának kérdését lehetőleg a volt közös lakás keretein belül kell megoldani. Az elkülönített lakáshasználat nem azonos a lakás leválasztásával, a lakásnak műszaki úton történő megosztásával (PK 787. sz.). A törvényességi óvás alapos. A lakás — amelynek kiürítésére a felperes az alperest kötelezni kérte — három szobából s mellékhelyiségekből áll, s mind a felperes, mind az alperes jogos lakásigényének mértékét meghaladja. Tanácsi rendelkezés alatt áll. A Legfelsőbb Bíróság 787. sz. polgári kollégiumi állásfoglalása szerint a házastársak (volt házastársak) közös lakáshasználatának eldöntésénél a lakás különvagyoni vagy közös jellegének általában nincs ügydöntő jelentősége. Ennek ellenére az ügyben eljárt elsőfokú bíróság a felperes tulajdonosi helyzetét tekintette döntő jelentőségűnek, s erre való hivatkozással kötelezte az alperest a volt közös lakás kiürítésére. Ezt követően mindkétfokú bíróság — döntése meghozatalánál — figyelmen kívül hagyta azt a helyes szempontot, mely szerint a házastársak (volt házastársak) közös lakásának használatára vonatkozó igény elbírálásánál a bíróságoknak általában abból a fontos lakáspolitikai érdekből kell kiindulniuk, hogy a volt házastársak lakáskérdése lehetőleg a volt közös lakás keretein belül oldódjék meg, és az ítéleti döntés következtében lehetőleg egyik fél se kényszerüljön a volt közös lakás elhagyására. Annak ellenére, hogy e helyes elv érvényesülése érdekében a bíróságoknak hivatalból lett volna kötelességük felderíteni, hogy a volt közös lakás elkülönített használata lehetséges-e, és az milyen módon oldható meg, ilyen vonatkozásban az eljárt bíróságok semmit nem tettek. A másodfokú bíróság ítéletében ugyan kifejtette, hogy a lakásnak nincs külön bejáratú szobája, s ezért nem oldható meg „a lakás leválasztása", de a másodfokú bíróságnak ez az ítéleti megállapítása megalapozatlan. A megalapozatlanságon túl a másodfokú bíróság ítéletének indokolásából az is kitűnik, hogy a lakás leválasztásának fogalmát öszszetévesztette az elkülönített lakáshasználattal. Az elkülönített lakáshasználat pedig — amely a már fentebb írt helyes elvnek is lényege — nem azonos a lakás leválasztásával, a lakásnak műszaki úton történő megosztásával. Miután a perbeli lakás mindkét peres fél jogos lakásigényének mértékét meghaladja, ezért — annak ellenére, hogy a felperes a másodfokú eljárás során azt adta elő, hogy a lakás ugyan megosztható, de ezt nem tartja kívánatosnak újabb házasságkötése miatt — szükséges a tanácsi rendelkezés alatt álló lakás pontos alaprajzának a beszerzése a szükséges méretekkel együtt és újabb helyszíni szemle tartása, most már a lakás alaprajzának birtokában. Ezekkel együtt vizsgálni kell, hogy van-e a lakásnak külön bejáratú szobája, vagy ennek hiányában a konyhán vagy a fürdőszobán át 25* 387