Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

De tévedett — és ez által törvényt sértett — az elsőfokú bíróság akkor, amikor a vagyonjogi igények elszámolása során a felperes által a házasegyüttélés alatt a korábbi házasságából származott gyermeke részére kifizetett gyermektartásdíj összegét különadósságként a felperes terhére figyelembe vette. A házastársaknak már eleve számolniuk kell azzal, hogy valamelyikük vagy mindkettőjük gyermekét családjogi kötelezettségükből folyóan szükség esetén támogatni kell, vagy el kell tartani. Ez tehát a törvényes tartási kötelezettségből eredő olyan teher, amelynek fedezésére fordított kiadás a házastársi vagyonközösség megszűnésekor csak indokolt esetben kerülhet különadósságként elszámolásra. Ilyen helyzet áll fenn például akkor, ha a házastárs a házasságkötésnél kinyilvánította, hogy ezt a kötelezettséget a másik házastárs különadósságának tekinti, vagy ha arról a házasságkötés után szerzett tudomást, és az ellen tiltakozott. A peres felek házasságkötésének időpontjában az alperesnek tudomása volt a felperes korábbi házasságából származott gyermekéről, a házasság megkötése után a gyermek után járó tartásdíjat fizették is egészen addig, amíg az együttélésük meg nem szakadt. Az alperes semmi olyan nyilatkozatot nem tett, amely arra engedett volna következtetni, hogy az együttélés alatt kifizetett gyermektartásdíjakat esetleges házassági vagyonjogi vita keretében a felperes különadósságaként kívánja elszámoltatni. Az alperes ismerte a felperest már a házasság megkötése előtt — ezt megelőzően majdnem egy esztendeig együttéltek —, így arról is tudott, 'hogy a felperesnek nem volt olyan jelentős különvagyona, amelyből a gyermek tartását fedezhette volna. De nyilvánvaló, hogy az alperes sem gondolt az együttélés ideje alatt arra, hogy a felperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége nevezettnek a közös vagyonból való részesedését fogja majd csökkenteni. Ennek következtében tehát azt kell vélelmezni, hogy az alperes a felperesnek ezt a kötelezettségét a házassági vagyonjogi igények rendezése során külön elszámolás alá nem tartozó kötelezettségnek tekintette. Egyébként az elsőfokú bíróság által történt elszámolással az alperes olyan vagyoni többlethez jutna, amely a családjogi viszonyok rendezésénei fokozottabb mértékben figyelembe veendő méltányossági szempontokkal sem fér össze. A fentiek eredményeképpen a Legfelsőbb Bíróság a peres felek házassági együttélése alatt kifizetett 15 281 Ft gyermektartásdíjat a házastársai közös vagyon elszámolása során a felperes terhére nem vette figyelembe. Ez alapon az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ehelyett az alperest arra kötelezte, hogy a közös vagyonból nála többletként levő 7368,50 Ft-ot a felperesnek fizesse meg. [P. törv. III. 21 003/1965. sz., BH 1966/4. sz. 4841.] 376