Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)
az újítási díjat eszmei alapon állapította meg 9000 Ft-ban. Indokul azt közölte, hogy a megtakarítást megnyugtató módon nem lehet kalkulálni. A felperes a 3%-os kulcs alkalmazása mellett 72 370 Ft újítási díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert számításai szerint a régi kéménynél a népgazdasági eredmény 1 799 000 Ft-ot, míg az új kéménynél 850 000 Ft-ot tesz ki. Az elsőfokú bíróság által meghallgatott szakértő azt állapította meg, hogy a régi kéményeknél 1 996 712 Ft, az új kéményeknél pedig 2 137 570 Ft megtakarítás van. A járásbíróság az alperest 41 348 Ft újítási díj, ennek 1964. január 1-től járó évi 5%-os kamata és 1536 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a marasztalási összeget 16 000 Ft-ra leszállította. A megalapozatlanság és törvénysértés címén emelt törvényességi óvás alapos. A 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 9. §-ának (1) bekezdése szerint az újítót annak az évnek a népgazdasági eredménye alapján kell díjazni, amely az újítás megvalósításától számított két év közül a kedvezőbb népgazdasági eredményt adja. A népgazdasági eredmény kiszámításához a rendelet 10. §-a ad irányelveket, míg az újítási díj megállapításáról a 11. § rendelkezik. A 11. § (2) bekezdése értelmében az újítási díjat eszmei alapon kell megállapítani többek között akkor, ha az újítás megvalósítása által elérhető népgazdasági eredmény pénzben nem fejezhető ki. E rendelkezésekből az következik, hogy elsősorban a népgazdasági eredmény összegszerű megállapítására kell törekedni, és csak akkor kerülhet sor az újítás eszmei alapon való díjazására, ha az eredmény pénzben nem fejezhető ki. Az eszmei alapon való megállapításnak a feltételei azonban objektívek. Az újítás körülményeinek, gazdasági kihatásainak kell olyanoknak lenniük, amelyek kizárják a pénzben való kifejezés lehetőségét. A megvalósító szerv mulasztása (hiányos számadása, adatszerzés elmulasztása) tehát nem szolgálhat alapul a népgazdasági eredmény kiszámításának mellőzésére. A 16/1961. (X. 14.) PM sz. rendelet 2. §-a szerint a népgazdasági eredmény megállapítására vonatkozó számításokat az újítást elfogadó szerv köteles elkészíteni. A 4. § (1) bekezdése szerint pedig az újítások népgazdasági eredményének megállapítására szolgáló számítások elkészítéséért és helyességéért a vállalat vezetője, a főmérnök és a főkönyvelő egyaránt felelős. E szakasz (5) bekezdése utal arra, hogy eszmei díjazásra akkor kerülhet sor, ha az újítás népgazdasági eredménye pénzben sem könyvelési, sem műszaki adatok alapján nem fejezhető ki. Az újítást elfogadó szerv tehát felelős a népgazdasági eredmény kiszámításáért, kimunkálásáért. Ez az utóbbi jogszabály is kifejezi emellett azt, hogy objektív körülmények szükségesek az eszmei alapon való díjmegállapításhoz. Az adott esetben a népgazdasági eredmény pénzbeni kifejezését nem objektív okok akadályozzák. A törvényességi óvás részletesen rámutat 23