Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

s a járásbíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság végzésének indokolása szerint a „tenyészmarha adásvételi jegyzék", valamint a „felperes fellebbezésében felsorolt marhalevelek" adatai alapján megállapítható, hogy az adásvételi ügylet a peres felek között jött létre, és az Állatforgalmi Vállalat csupán közvetítő szerepet töltött be. Az e végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes és az Állatforgalmi Vállalat között létrejött „vemhesüsző nevelési szerződés" a Ptk. 419. és 420. §-ában szabályozott állatnevelési szerződésnek minősül. A Ptk. 419. §-ának (1) bekezdése értelmében állatnevelési szerződés alapján a tenyésztő, illetőleg az állattartó fajta és mennyiség szerint meghatározott állatok nevelésére, valamint az általa nevelt állatok átadására, a megrendelő pedig a szerződésből folyó közreműködésre, valamint az állatok átvételére és ellenértékük megfizetésére vállal kötelezettséget. A Ptk. 420. §-a értelmében az állatnevelési szerződésre a növénytermelési szerződés szabályait megfelelően alkalmazni kell. A Ptk. 410. §-a* a növénytermelési szerződésekkel kapcsolatban kimondja, hogy a szerződés alapján a termelő meghatározott területen meghatározott növények termelésére és a termelt növényrészek vagy növényi termékek átadására, a termeltető pedig a szerződésből folyó közreműködésre, a termés átvételére és ellenértékének megfizetésére vállal kötelezettséget. A növénytermelési és állatnevelési szerződések jellemző sajátosságai között a törvény miniszteri indokolása kiemeli a termeltető, illetőleg a megrendelő közreműködési kötelezettségét, amely az egyéb, minden polgári jogi jogviszonyban kötelező közreműködésen túl fokozott közreműködési kötelezettséget ír elő. Rámutat arra is, hogy ha ezekből a szerződésekből az együttműködés tekintetében a termeltetőre, illetőleg a megrendelőre különleges kötelezettségek nem hárulnak, akkor tulajdonképpen nem is termelési szerződésről, hanem adásvételi, esetleg vállalkozási stb. szerződésről lenne szó. A jogszabály idézett tartalmából és a hozzáfűzött miniszteri indokolásból nyilvánvaló, hogy az említett szerződések alapján a törvény értelmében a termelő és az állattartó átadási, illetőleg a termeltető és megrendelő átvételi kötelezettsége a tulajdonjog átruházására és annak átvételére vonatkozó szerződési kötelezettséget jelenti — s adott esetben ilyen tartalmú szerződést kötött az alperes az Állatforgalmi Vállalattal. Az alperes az ilyen tartalmú szerződéses kötelezettségének 1966. június 9-én tett eleget, amint ez az adásvételi jegyzék adataiból is kitűnik. A jegyzék fejrésze bizonyítja, hogy ez alkalommal a peres felek és az Állatforgalmi Vállalat között ugyanebben az okiratba foglaltan két különböző szerződés létesült: az egyik szerint az alperes teljesítette átadási kötelezettségét, amely tartalmában azonos a jegyzéknek azzal a kitételével, hogy az Állatforgalmi Vállalat az alperestől mint eladótól „megvásárolta" a jegyzékben tételesen feltüntetett tenyészállatokat. A másik szerződés szerint az Állatforgalmi Vállalat egyidejűleg eladta ezeket az állatokat a felperesnek. * Módosította az 1967. évi 39. sz. tvr. 15. §-a. 252